Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Üzenet (5.)
ződésükkel — fehérek közt európaiként — rendületlenül kitartottak az antifasiszta szellemi ellenállás posztján. A csehszlovákiai magyar polgári irodalom ezekben az években sem nélkülözte az irodalmi fórumokat. A csehszlovákiai magyar egyetemista mozgalom katolikus szárnya, a Prohászka-körök szervezete irodalmi törekvésének legjelentősebb alakja a lírai köz> helyek papos, pózos költője, Mécs László volt. A katolicizmusnak ez az irodalma azonban — ahogy Szalatnai Rezső írta — „csak dagályos, de nagyon kitartó dilettánsokat” sorakoztatott fel a ípap költő mellé. A prohászkás mozgalom tagjai az irodalmi „aprómunka” szolgálatába kívánták állítani az 1932-ben Kassán indított Új Élet című folyóiratot is, mely (Rády Elemér, a lap szerkesztője szerint) az intellektuális katolikus rétegek, elsősorban a fiatalok, szellemi felrázására vállalkozott. Kísérletezett a lap a magyarországi népi, falukutató irodalom ‘meghonosításával is. Ebből a célból a Pro- hászka-kör tagjait a mátyusföldi és Garam menti falvakba küldték ,a kisebbségi élet szociális és művelődési helyzetének tanulmányozására, érdemleges munkát azonban nem mutattak fel. Szellemi korlátait, politikai elfogultságát ugyanis nem tudta átlépni sem a mozgalom, sem az Oj Élet munkatársi gárdája (Pfeiffer Miklós, András Károly, Czvank László, Hantos László, Pfeiffer László, Rády Elemér, Sinkó Ferenc). Egyetlen kivételként csupán Vájlok Sándor nevét említhetjük. A haladó polgári irodalom fellendítésére a harmincas évek elején a Magyar írás (1932) vállalkozott. A kisebbségi irodalom válsága, bénultsága idején, az irodalmi vállalkozások kudarca után (hiszen vegetált a Kazinczy Társaság, a csőd szélén állt a Kazinczy Szövetkezet, megbukott a Szentiváni Kúria) Darkó István kísérletezett azzal, hogy — a Kazinczy Könyvbarátok Társaságának támogatásával — az ő szerkesztésében megjelent folyóirat „fenyőfa gerendájából” rótt újfajta szlovenszkói magyar hajlékba hívja az írókat és a „csillagszemű fiatalokat”. „Kívüle, amerre szemünk széles határokig ellát: kín, gyötrelem, jajongás, igazságtalanság, megtorpanás, demoralizáltság — irta Darkó a folyóirat első számában. — Kenyér nincs. Könny van helyette. Munka nincs. Lebontott falak, berozsdásodás, elkeseredés van helyette. Közeledések nincsenek, eltávolodások vannak.” A folyóirat Móricz Zsigmond köszöntőjével jelent meg, s az első számában Mécs László, Győry Dezső, Simon Menyhért, Szab6 Béla és Szenes Erzsi verseit, Tamási Áron, Szombathy Viktor, Zerdahelyi József (Szent-Ivány József) elbeszéléseit és Darkó István új regényének első részét hozta. Itt jelent meg Svatkó Pál nevezetes tanulmánya a Bata-cipős magyar ifjúságról és Simándy Pál budapesti helyzetképe. A felvonultatott nevek már-már az irodalom egységét, a fellendülés, lehetőségét sejttették, hat évfolyam után azonban a folyóirat „anyagi okok miatt” megszűnt. A szlovákiai magyar irodalmi folyóiratok közül ez. volt a leghosszabb életű lap, mely publikálási lehetőséget és jelentős anyagi támogatást nyújtott a haladó polgári íróknak. Az 1932—1937 között megjelenő színvonalas, folyóiratot Darkó István, Simon Menyhért és Szombathy Viktor szerkesztették. A helyébe lépő Tátra (1937) ugyancsak „a magyar élet és irodalom szlovenszkói szemléje” kívánt lenni, együttműködést ajánlva mindenkinek, aki „tiszta szándékkal indul a magyar irodalmi élet megteremtése felé Csehszlovákiában”... A különböző politikai manőverek és a jobboldali ellenzéki pártok befolyása alatt álló Irodalmi Szövetség klikkpolitikája és aknamunkája azonban ezt a vállalkozást is megtörte. Az 1937 elején Prágában megjelent Oj Szellem (Szvatkó Pál szerkesztésében) kultúrpolitikai szemlének indult (havonta kétszer jelent meg), azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az ellenzéki írók táborának megnyerje a baloldali írókat. A színvonalasan szerkesztett lapnak kiemelkedő magyarországi munkatársai voltak (Babits Mihály, Bálint György, Féja Géza, Halász Gábor, Ignotus Pál, Illyés Gyula, Kodolányi János és mások). A hazai írók és publicisták közül Berecz Kálmán, Borsody István, Brogyányi Kálmán, Dobossy Imre, Dobossy László, Duka Zólyomi Norbert, Egri Viktor, Kovács Endre, Peéry Rezső, Vass László stb. írásait közölte. A folyóirat szépirodalmi anyagot nem közölt, rendszeres könyvszemléivel azonban tájékoztatott irodalmi művekről. Utolsó száma 1938. november 1-én jelent meg. Az örökös indulások és újrakezdések lázában élő irodalom olyan alkotói, mint Győry Dezső, Darkó István, Tamás Mihály, Jarnó József, Egri Viktor, Szenes (Piroska, Vozári Dezső, Szombathy Viktor és mások a haladó polgári irodalmi törekvések képviselőiként — kissé a Kőműves Kelemenek áldozatvállalásával — tehtségüket, életüket építették
