Irodalmi Szemle, 1984

1984/8 - ÉLŐ MÚLT - T. Erdélyi Ilona: Erdélyi Jánosra emlékezve

■és magas homlok nem árulkodnék arról, hogy gazdája nagyon is otthonos a tudomány ■és a könyvek országában.

Barabás Miklós festménye az írót pályájának első, pesti korszakában mutatja be, a Kisfaludy Társaság titkárát, a Tudós Társaság tagját, a Pesti Divatlap kiadóját idézi, a fénykép pedig a pataki főiskola könyvtárosát, a Tudományos Akadémia tagját, a filozófust és a tanárt ábrázolja.

Arra vonatkozólag, hogy mit képviselt 'és alkotott a nagykaposi jobbágy fia a magyar szellemi életben, egy koronatanút. Arany Jánost idézünk meg. A Tudományos Akadémia titkára, amikor 1868 januárjában bejelentette akadémikus társa, Erdélyi János halálát, igy emlékezett rá: „A hirlapok meghozák a döbbentő tudósítást, a család gyászjelentése is megérkezett: Erdélyi János nincs többé! Sérteném a perc hangulatát, s a jelenlévők érzelmeit, ha részletes adatok felhozásába ereszkedném arra nézve: ki volt ő. Majd eljön a kegyeletes visszaemlékezés órája, midőn felszámítjuk a veszteséget, melynek e pillanatban csak súlya borit el. Ami leginkább fáj, az, hogy e jelesünk — mint előtte annyi más — még szinte nem vala túl élete munkabíró delén s ő a munkát nemcsak bírta, hanem egész lélekkel teljesítő is.

Költő, műbíró, műbölcsész: e három jelenség összhangzatban fejlett s jutott érettségre nála: mint költő, néhány darabjában senki mögött nem, — mint műbíró, az egyetemest a nemzetivel kapcsolva, mindenkor a jelen színvonalán áll, s tetemes része van benne, hogy költészetünk a hazai föld érintése által megizmosodjék, — mint filozof, épen hazai bölcsészetünk kisded pantheonának oszlopait rakja vala, midőn a kérlelhetetlen halál, a még csak 54 éves férfiút e hó 23-án oly (Váratlanul kivágta sorainkból.

Legyen áldott emlékezete!”

Arany János a döbbenet pillanatában is mindmáig érvényesen rajzolta meg Erdélyi János pályájának hármas ívét, jóllehet még hiányzott a szükséges távlat. Amikor a filozófusról szólt, nem véletlenül használta a képet. Arany jól és közelről ismerte Erdélyi Jánost, irodalmi munkásságát, terveit. Az is eszébe juthatott, hogy az, akit búcsúztatott, maga is gyakran használta az „alap”, az „épület” kifejezést saját irodalmi működéséről szólva.

Erdélyi pályája valóban e három pilléren nyugodott, de tevékenysége sokrétűbb és szerteágazóbb volt, mint azt sokáig hittük. Az újabb kutatások eredményeként felszínre került számos cikke, amelyek eddig a hírlapok, folyóiratok szerkesztőségeiben voltak eltemetve nem azonosított álnevek, szignók alatt vagy éppen névtelenül. Ezeknek a lassan-lassan kiadásra kerülő írásoknak az ismeretében úgy látjuk, hogy írói és elméleti munkásságát egymással szoros kapcsolatban lévő, egymást tápláló törekvések ■vezették.

Erdélyi azonban nemcsak „alapozó” volt, hanem „alapító” is, mégpedig irodalmi munkásságának mind a három, Arany János által meghatározott ágában.

Erdélyi János költői, írói hitvallása egyfajta küldetéstudattal párosulva korán kialakult. Népdalköltőként és politikai versek írójaként lett ismert és költői munkássága okán választották 1839-ben a Tudós Társaság, az 'Akadémia tagjai közé. A kor legnépszerűbb költői közé tartozott. Ö azonban már a nagy sikerek idején is másféle terveket forgatott a fejében. 1841-től tudatosan készült küldetése teljesítésére: a népdalok és dallamok gyűjtésére és „egy testben” való kiadásukra. 1844—45-ös nyugat-európai utazása idején teljesedett ki benne a gondolat. Egy éve volt már /külföldön, amikor a távolból kormányos nélküli hajónak látta hazáját, amely cél és irány nélkül hányódik. Az okokat és a gyógyulás módjait keresve úgy látta, hogy meg kell találnia az eszmét, amely — mint írta — olyan „mint a gönc csillaga, mely a hajót vezeti, melyet a tügy (iránytű — T. E. I.) nappal is úgy lát, mint mi éjszaka”. A gondolat nála tudatos programmá nőtt: az önismeret, a nemzeti önismeret igénye, amely párosul a „népi „alapra” épülő nép-nemzeti művelődés, távlatában pedig a nép-nemzeti társadalom megteremtésének lehetőségével. Irodalmi és politikai cél összefonódott nála. Miután azonban nem volt politikus, elképzeléseit a népdalok kiadójaként, irodalomszervező kritikusként és filozófusként igyekezett megvalósítani.

Nemzetének megismerése, „lehető kitudása” volt a cél, amikor hozzáfogott a nép- költészeti „ereklyék" gyűjtéséhez,1 kiadásához, magyarázásukhoz, a nép gondolatvilá