Irodalmi Szemle, 1984

1984/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: A kórus (húszéves a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara)

— És a két tanítóénekkar? Azokhoz milyen szálak fűzik?

— A harmincas években természetes kötelességemnek éreztem, hogy tagja legyek a Szlovenszkói Magyar Tanítók Énekkarának; de arra még büszkébb vagyok, hogy másfél évtizeden át aktív dalosa voltam. A föllépéseken, a külföldi turnékon, ám legfőképpen a próbákon rengeteget tanultam, s még több tapasztalatot szereztem. Annak pedig külön örülök, hogy az egész tizenöt esztendőn át Dóra lányommal együtt voltunk a kórus tagjai. így nemcsak a zeneszeretetemet tudtam kielégíteni, de a családi életem is teljesebb, tartalmasabb volt.

— Mi kell ahhoz, hogy valaki négy kórus é'én karnagyként álljon, az ötödikbe pedig •dalosként járjon?

— Elhatározás. Elkötelezettség. És ügyszeretet. Akárcsak a dal, ez is szárnyakat ad az embernek — válaszol az idős tanító a világ legtermészetesebb hangján.

Horsicza Ferenc, a Hidaskürti Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója nemcsak (alapító) tagként van jelen a kórus valamennyi összejövetelén vagy hangversenyén, hanem „hivatalból” is:

— Annak idején, az első összejövetelen czáznál is többen voltunk, jelenleg viszont negyvenöt—ötven fővel kevesebb kórustagunk van — bosszankodik jóindulatú haraggal. — Őszintén szólva, az utóbbi időben (elgondolkoztató problémaként merült fel a próbalátogatások rendszerességének fegyelme, bár az igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy a mulasztások több esetben nem annyira a hanyagságra, mint inkább a körülmények összjátékára vezethetők vissza. Nem egy dél-szlovákiai iskoláról tudok, ahol az igazgatóság vagy a tanári kar az erkölcsi elismerés, a támogatás helyett kényszeredetten veszi tudomásul, ha valaki a kórusban szerepel. Például azért, mert az összpontosításra, fellépésre utazó kollégát a pénteki tanításon, esetleg egyéb pedagóguskötelezettség ellátásában egyszer-egyszer helyettesíteni kell... Szerencsére, nem ■az ilyen iskolák vannak túlsúlyban, de ahol előfordul ilyesmi, ott az efféle gáncsos- kodás alaposan meg tudja keseríteni az illető életét. A kórus ilyen gondjairól mindig időszerű beszélni, ám most különösen az, mert szükség lenne új tagokra.

— Tényleg, milyen egy ekkora kórus belső fegyelme? Sok tag, sokféle ember .. .

— Az itt-ott előforduló, bosszantó külső körülmén/eken kívül, a belső fegyelem •elsősorban az akaraton, az ügyszereteten és a család megértésén múlik. A kórus törzsgárdáiánál mindhárom adottság megvan.

— Az énekkar elnökének művészi kérdésekben is önálló véleménye van?

— Fontos pozitívumnak tartom, hogy már a kezdetektől állandó karnagyokkal dolgozunk, akik kialakították a kórus stílusát. A mi esetünkben ez valóban lényeges szempont. Részint mert havonta általában csupán egyszer találkozunk, részint pedig azért, mert viszonylag sok modern, vagy ide?en nyelvű zenemű betanulására vállalkozunk. Ezek begyakorlása nehezebb, mint a jól ismert klasszikus kórusműveké, persze, azokat is alaposan át kell venni, kiváltképpen ha fe :ztiválra vagy versenyre készülünk. Tempóban, ritmusban, egy-egy részlet kiemelésében az énekkar minden alkalommal teljes odaadással igyekszik megvalósítani a karnagyok követelményeit, bár ehhez a dirigens jó fölkészültségére és szuggesztív képességeire Is szükség van.

— A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarában — Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző személyében — szinte kezdettől fogva magyarországi vendégkarnagy működik.

— Ö igazán lélekkel, türelemmel, sokoldalú zenei tehetséggel foglalkozik a kórussal. Neki is része volt például abban, hogy megtanultunk lapból énekelni, vagy a próbákról hazatérve, otthon, sokan kedvet kaptak a karvezetéshez. De abban is rengeteget segített, hogy az énekkar szólamai ma már kiegyensúlyozottan, összehangoltan szólalnak meg, hogy külföldön fényes sikerekben volt részünk, vagy akár abban, hogy szinte minden összejövetel feloldja s egyben föltölti az embert...

— Lemérhető a kórusban végzett rendszeres többletmunka haszna?

— Közönségünk összetétele és színpadi körülményeink is koncertenként változnak. A fényes, kristálycsillárokkal ékesített, kifogástalan akusztikájú termek néhanapján •olyan szabadtéri színpadokkal váltják egymást, ahol bizony pléhdobozokra, kisebb-