Irodalmi Szemle, 1984

1984/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: A kórus (húszéves a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara)

részvétel az angliai Middlesbourgh-ben rendezett nemzetközi kórusfesztiválon (III. hely).

1979—80: Ünnepi hangversenyek a CSEMADOK megalakulásának 30. és a CSMTKÉ létrejöttének 15. évfordulója tiszteletére, illetve további másfél tucat fellépés Dél-Szlo- vákiában.

1981: A kórus Szlovákia képviseletében az új énekkari művek jihlavai fesztiválján szerepel; kilenc alkalommal lép fel hazai magyar publikum előtt.

1982: A CSMTKÉ fesztiválszereplés keretében védi meg A-kategóriás minősítését; hét további dél-szlovákiai fellépést tart; bulgáriai hangversenykörút.

1983: Harmincperces portréfilm készül a kórussal a Csehszlovák Televízió bratislavai stúdiójának kezdeményezésére; az országszerte tartott koncertek száma tizenegy.

Dunajszky Géza derűsen tolja félre az asztalán tornyosuló iratköteget:

— Olykor valóban jólesik végiglapozni az elmúlt esztendők sikerlistáját... A fontossági sorrendet tekintve azonban nem a számok és adatok érdekesek elsősorban a kórus munkájában, hanem a belőlük kiolvasható, az együttes magatartását meghatározó emberi lényeg.

Diószegen él és élete nyolcadik évtizedének derekát tapossa Pintér Feri bácsi. Alapító tagja a kórusnak, de tizenöt éven át úgy volt a tanítóénekkar karelnöke, hogy közben

— „természetesen” — tanított; egyidejűleg azonban — az ő számára „még természetesebben” — négy mátyusföldi énekkar: a két diószegi, a királyfai s a vízkeleti kórusok karnagyaként szintén érdemdús, fesztiváldíjakkal fémjelzett munkát végzett! Aki a hazai magyar kórusmozgalom múltjára kíváncsi, elsősorban nála faggatóddzon.

— Az első világháború után több magyar énekkar alakult a Csehszlovák Köztársaságban — pörgeti vissza az idő kerekét a többszörösen kitüntetett, nyugdíjas pedagógus.

— A kassai Szervezett Munkások Dalosköre 1920-ban vált közismertté. Két évvel ké;őbb vegyeskarrá alakult és magyarul, szlovákul meg németül énekeltek. A ruttkai Munkásdalárda 1922-ig szintén énekelt magyar nyelven, a lőcsei és a poprádi városi énekkaroknak pedig egészen 1945-ig szlovák, német s magyar dalokból összeállított, háromnyelvű repertoárjuk volt. A komáromi Egyetértés Munkásdalárda 1921-ben kezdte meg működését, és nem csupán a város kulturális életében töltött be fontos szerepet, hanem több szlovák kórussal is állandó kapcsolatot tartott. Hasonlóképpen említést érdemelnek a nyitrai, érsekújvári és rozsnyói dalárdák is. Hatvannál több kórust tömörítve ebben az időben alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség. Szervezte, pártfogolta a kórusokat, és a mai CSMTKÉ amolyan jogelődjének tekinthető Szlovenszkói Magyar Tanítók Énekkarával együtt irányítója volt a kórusmozgalomnak, amelynek tekintélyét a Losoncon, Léván és másutt tartott országos találkozók is tanúsították.

— A felszabadulás után mikor alakultak meg az első hazai magyar énekkarok?

— Jobbára az ötvenes évek legelején, a CSEMADOK tevékenységének terebélyese- désével egyidejűleg. Ha nem csal az emlékezetem, akkor elsőként a diópatonyi, rozsnyói, komáromi, nagymegyeri, rimaszombati és az egerszegi énekkarok kezdték el a munkát. A mozgalom tényleges izmosodása azonban csak a CSMTKÉ-nak, majd pedig a Kodály Napoknak köszönhető.

— Feri bácsi, visszatekintve tanítói pályafutására, Ön mikor kapcsolódott be a közösségi munkába?

— Még 1931-ben, ekkor végeztem el Pozsonyban a tanítóképzőt. Mi voltunk az első magyar tanítók, akik már Csehszlovákiában szereztünk képesítést. Nagyszerű tanáraink a négy év alatt alaposan felkészítettek bennünket az életre. Ráneveltek arra, hogy az iskolában becsülettel helytálljunk, és kint a falvakon a művelődés szószólóiként munkálkodjunk. A tanítói oklevél és egy fogadalom indított el az élet útján. Diplomaosztáskor ugyanis aláírásunkkal megerősítve elhatároztuk, hogy az iskolai oktatáson kívül minden erőnkkel a nép ügyét, kultúráját, felemelkedését fogjuk szolgálni... A sokrétű tevékenységből, amelyet végeztem, főleg az énekkari mozgalom áll közel a szivemhez. Rögtön az első, huzamosabb ottlétet biztosító tanítói helyemen, Libádon előfizetője lettem a Magyar Kórus című lapnak, s azonnal iskolai meg felnőtt kórust szerveztem; de így volt ez minden községben, ahol tanítottam.