Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: A kórus (húszéves a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara)
ülésrendjét, mind a koncertek felállási sorrendjét illetően minden énekesnek megvan a maga helye. Az újonc, hacsak nem túlságosan alacsony növésű, általában a harmadiknegyedik sorban kezdi, míg a 'legmagasabb „fokozatot” a szólamvezetői megbízatás jelenti. A havonta tartott, két-három napos központi próbákra mintegy ötvenen-hatvanan szoktak összejönni; s körülbelül ugyanennyien szerepelnek egy-egy koncerten is, hiszen az összpontosítások zöme nyilvános fellépéssel van egybekötve. Ez az öt-hat tucatnyi embert számláló törzslétszám az énekkar tömegbázisát és mozgósító szerepét tekintve joggal kevesellhető, s legföljebb csak a CSMTKÉ esetleges külföldi utaztatásának szemszögéből mondható ideálisnak. Az utóbbi esztendőkben ugyanis — a szűkösebb gazdasági viszonyok hatására — a különböző világversenyeken szokássá vált, hogy az egynemű kórusok kategóriájában csupán negyven, a vegyeskarok versenyében psdig hatvan főnyi felállásban szabad színpadra lépni. Nem titok: a csehszlovákiai magyar tanítók kórusához hasonló, tehát a kizárólagosan az önkéntesség elvére alapozó énekkarokban fölöttébb nehéz pedagógiai, művészi s nem utolsósorban emberi feladat a jutalomútnak tekintett külhoni turnéra utazó kórustagok, illetve a kénytelen-kelletlen otthon maradó „tartalékok” szelektálása.. . Kórusunk esetében, véleményem szerint, ennél sokkal lényegesebb, hogy az Itthoni szereplések többségében nincs létszámkorlátozás, külföldi vendégszereplés pedig — főképp az utóbbi években — ritkán jut osztályrészül a CSMTKÉ-nak. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának társadalmi és gazdasági védnöke a CSEMADOK KB Titkársága. Ez a támogatás évi 230 ezer korona saját költség- vetés biztosítását jelenti. Ebből a dotációból a legtetemesebb összeget az utazási költségek emésztik föl: a szállá:, illetve a busz- és vonatköltség térítése, valamint a tagság -ehhez kapcsolódó napidíja, amely évente 130—140 ezer korona kiadásra rúg. A fennmaradó pénzből fedezik az esetleges új ruhakollekciók árát, a cserekapcsolatok és a propagáció különböző formáit, a kottasokszorosítás, a kottavásárlás költségeit; de •ebből fedezik az új hazai magyar kórusművek komponálására ösztönző pályázatok s a karnagyok meglehetősen szerény honoráriumát is. A kó"usban töltött napok ellenében a tagság nem kap semmiféle anyagi juttatást, hacsak az iskolaigazgatók nem jutalmazzák őket az „aktív iskolán kívüli munkáért” fizethető alapbér-kiegészítéssel. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy iskoláink direktorai nemigen kényeztetik a hazai magyar tanítók központi énekkarában közreműködő pedagógusokat az efféle juttatásokkal. Mindezek tudatában tehát nem tűnhet közhelynek, ha leírom: nem a hírnév, nem a ragyogás, hanem valóban a dal szeretete és a közös éneklés öröme az, ami évek, lassacskán már évtizedek óta a CSMTKÉ-ba vonzza a tagságot. — És még valamit! ... — szól a kórusgyűlés végén a szedelőzködő tagság után Janda Iván. — Toborozzatok jó hangú énekeseket. Barátokat, ismerősöket, családtagokat. Szóljatok mindenkinek, aki énekelni szeret, jöjjön, várjuk. Legyünk minél többen. Érdekes kórustörténeti adatokra bukkan, aki föllapozza az énekkar krónikáját. Manapság például már kevesen sejtik, hogy először az ötvenes évek derekán, a hazai magyar kórusok karvezetőinek tanfolyamán merült föl annak gondolata, hogy a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák pedagógusaiból — a szlovák, illetve a morva tanítók hasonló énekkarainak mintájára — egy olyan országos kisugárzású „daloskört” kellene szervezni, amely céltudatos műsorpolitikájával és mércének tekintendő művészi színvonalával részint útmutató mintakórusa, részint központi színtű képviselője lehetne a kis számú vidéki énekkarra épülő dél-szlovákiai kórusmozgalomnak. Ez az igény sokáig pusztán óhaj maradt, a gondolatnak további nyolc esztendeig kellett még érlelődnie ahhoz, hogy 1964 őszén, a CSEMADOK és a Népművelési Intézet jóvoltából, valósággá váljék. A krónikában minderről ez áll: „Nem véletlen, hogy az elképzelés éppen egy karvezetői tanfolyamon születik, mert akkoriban ez az egyetlen fórum, ahol rendszeresen találkoznak egymással a szlovákiai magyar zeneértő és -kedvelő szakemberek, ahol karvezetést tanítottak és tanultak, ahol kórusmozgalmunk helyzetéről élénk véleménycsere folyt. A kórusalakítás ötlete olyan kedvező visszhangra talált, hogy Sz'jjártó