Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: A kórus (húszéves a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara)
Miklósi Péter (Húszéves a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara) A kórus tagjai jobbról vonulnak be a pódiumra, libasorban. A férfiakon fehér ing, csokornyakkendő és gondosan vasalt szmoking; a hölgyeken egyszer fűzöld, máskor kétszínű, de mindenképpen az alkalom ünnepélyességét hangsúlyozó hosszú ruha. A karmesteri pulpitustól balra áll a szoprán szólam, mellette a mezzoszoprán, középen az alt és a tenor, odább a bariton, a jobb szélen pedig a passzus. Belép a karnagy. Előlegezett, udvarias taps. A karnagy először a közönség elé ,lép s meghajol, majd a kórus felé fordul és néhány pillanatig összpontosít. Közben megigazítja a nyakkendőjét, kijjebb húzza a fekete szmokingujjból a fehér mandzsettát. Benyúl a jobb zsebébe, előveszi a normálhang megadását segítő hangvillát, gyakorlott mozdulattal a hüvelykujjához pöccinti, utána a füléhez emeli és azonnal megadja a kezdőhangot. A kórustagok szeme azt tükrözi: átvették a „hang-üzenetet”. A karnagy fölemeli a kezét, kivár, a kórus feizülten figyel, majd egy lendületes mozdulat és — hetvenöt—nyolcvan ember ajkán fölcsendül az ének! Magkezdődik a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának hangversenye. A karéneklést kedvelő közönség ismeri a CSMTKÉ alaprepertoárját; a beavatottak, az énekkar hangversenyeinek gyakoribb látogatói pedig már a nézőtérről is fölismerik az alapító kórustagok arcát; mégis a közvélemény aránylag keveset tud a csehszlovákiai magyar tanítók vegyeskaráról, s még kevesebbet a háttérről, az összetartó erőkről, a kórus életéről, a szlovákiai magyar karéneklés hagyományait őrző s folytató munkájáról. Dunajszky Géza, a CSEMADOK Központi Bizottságának osztályvezetője, a CSMTKÉ alapító tagjainak egyike beszélget velem minderről, ám mint később kiderül: véleménye sok tekintetben úgyszólván azonos azokkal a minősítésekkel, amelyeket Janda Iván vezető karnagytól, továbbá Vass Lajostól, a kórus állandó magyarországi vendégkarnagyától, valamint Horsicza Ferenctől, a CSMTKÉ elnökétől hallottam. — A szűkebb körű vezetés dolga mindig a különböző nézetek és szempontok egyeztetése — vallja az osztályvezető, aki egyben a kórus művészeti titkára is. — Alkalomról alkalomra változatos programtervet igyekszünk összeállítani. Ehhez figyelembe kell venni a rendszeres, havi összpontosításokat záró nyilvános fellépések színhelyének sajátosságait, melyet összhangba kell hoznunk a foglalkoztatási tervvel. Érthető ugyanis, hogy az énekkar a szólamok egységét kidomborító, a publikum részéről is sikert ígérő A KÖRUS
