Irodalmi Szemle, 1984

1984/8 - LÁTÓHATÁR - Julio Ramón Ribeyro: Egy indián bőre nem kerül sokba (elbeszélés)

Julio Ramón Ribeyro (Peru) EGY INDIÁN BŐRE NEM KERÜL SOKBA

— Magadnál akarod tartani? — kérdezte Dora a férjétől.

Miguel válasz helyett felkelt a nyugágyból, és kezéből tölcsért formálva a kert felé kiáltott:

— Pancho!

A fiú, aki gyomirtással foglalatoskodott, hátrafordította a fejét, felállt és futásnak eredt. Néhány másodperc múlva előttük állt.

— Lássuk, Pancho! Mondd meg az úrnődnek, mennyi nyolc meg nyolc.

— Tizenhat.

— Hát tizennyolc meg harminc?

— Negyvennyolc.

— Hát hétszer hét?

Pancho egy pillanatig gondolkodott.

— Negyvenkilenc.

Miguel a feleségéhez fordult:

— Tegnap tanítottam meg erre. Egész délután gyakoroltattam vele, és egy életre a fejébe véjts.

Dora ásított:

— Hát akkor tartsd magadnál. Még hasznodra lehet.

— Persze. Pancho, igaz, hogy az irodámban fogsz dolgozni?

— Igen, uram.

Miguel a nyújtózkodó Dorához fordult:

— Esti iskolába küldöm, Limába. Valamit tehetünk ezért a fiúért. Rokonszenves.

— Eldőlök az álmosságtól — mondta Dora.

Miguel búcsút vett Panchótól, és újból végigfeküdt a nyugágyon. A Yangas völgyecske a szeme előtt terült el. A szerény Chilión folyó almáskerteket és kenyértermő gazdaságokat öntözött. A háztetőről látni lehetett a tengert, a völgy alját és a Callaóban horgonyzó hajókat.

— Szerencsés dolog itt egy ház — mondta Miguel. — Csak egy órányira Limától. Igaz, Dora?

De Dora már visszament folytatni a sziesztái alvást. Miguel egy ideig Panchót figyelte, aki pillangókat és böglyöket hajkurászott a kertben, aztán az eget nézte, a dombokat, a környező növényeket, majd mély álomba merült.

Gyerekhangok ébresztették fel. Mariella és Victor, a helyi klub elnökének gyerekei léptek be a kertbe. Sörétes puska volt náluk.

— Velünk jössz, Pancho? — kérdezték a fiút. — A dombra megyünk vadászni.

Pancho Miguel tekintetét kereste, a beleegyezését várta.

— Menj hát! — kiáltotta Miguel. — És jól vigyázz, hogy ezek a srácok ne csináljanak valami ostobaságot!

Az elnök gyerekei Pancho kíséretében nekivágtak a dombra vezető útnak. Miguel felkelt, a konyhába ment sörért. Amikor az első kortyot lenyelte, lépéseket hallott a teraszról.

— Van itt valaki? — kérdezte egy hang.

Miguel kiment. A klubelnök állt a tera:zon.