Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - LÁTÓHATÁR - Luis Ferdinando Lucena: A tébolyító ablak (elbeszélés)
a szerkezeten, amelyet az előbb elképzeltem, megragadja, megváltoztatja, saját alakjára alakítja át. így kezdi újra a vágtát egy hasonló sátánfajzat felé .. „Az omlatag felhő felém közeledik, állkapcsáról nyál csorog. Nagyon lassan jön,, úgy látszik, nem ismeri az utat... azt hiszem, tudja, hogy az út nehéz, de nem fél,, három lábon ugrándozik .. „Ez a közeli felhő olyan, mint egy medve, vagy mint egy minotaurus.” „Döfésre készen leszegi fejét... jön ... jön ... jön ... de, ól, tétovázik, szegény! — most a levegő lejtőjén lépked, aztán lassan száz meg száz elhagyott macskára esik szét, macskákra, amelyek szieszta idején a temetőben alszanak.” „... amott az a felhő-lepke meglovagol egy vörös, kemény nyakú zsiráfot. Ö, égi Afrika! Viharfelhőben alszik a zsiráf, óriási ibolyaszirommal kergeti el a rossz időt.” .. ez a felhő pedig .. Kinyílik az ajtó. Három egyenruhás, gépfegyveres alak lép be a cellába. Odamennek a fogolyhoz, de a fogoly nem látja őket. „Na, beszélsz már?” A férfi hátat fordít nekik, és ideges nevetésben tör ki. Rájuk néz, majd az ablakra mutat. Harsányan tovább nevet. „Nem szólal meg az átkozott! Beszélsz már, igen vagy nem?” s A férfi kérdőn rájuk néz, szüntelenül mosolyog, fejével nemet int. Aztán az ablakra mutat és egy ismert dalt fütyül. Karon ragadják és meztelenül végigvonszolják a keskeny utcákon. A férfi különös, állatokat lát úszni az égen. Neveiket kiáltozza. Egy udvarra érnek, ahol újabb férfiak lépnek hozzá, megkötözik a kezét és egy fény alkotta négyszög közepébe vezetik. A férfi merev tekintettel tapad a négyszögre. Végre felkiált: „Hiszen ez az ablak!” Egy tiszt megy hozzá és ránéz. A fogoly szeme meg se rebben, még mindig a vakító fénybe bámul. A tiszt körülnéz, felfedezi a magas rangú egyenruhást. Az eksztázisban kimerült, elaléló fogolyra mutat és a fülébe súgja: „Nézd ezt a rohadékot, már kikészült. Mit csináljunk vele?” „Lődd le, és hozzák ide a többit is. Lássuk, mire megyünk velük.” Hat férfi lépett be az oldalkapun. Céloztak. Sortűz dördült. A test megperdült a levegőben. Összecsuklott és szétesett. Helyén egy szárnyát kitáró tébolyító ablak maradt.
