Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - Rácz Olivér: Miszter Szí Zed és Bí Em (elbeszélés)
"Rácz Olivér MISZTER SZÍ ZED ÉS Bi EM Mindössze ketten laktak a csinos, földszintes, kertes kisházban: az úr és a Majom. Persze, az úr nem volt akármilyen tir, és a Majom nem volt akármilyen majom. Egyéniségek voltak, finoman tartózkodóak, zárkózottak, maguknak élők, és hasonlítottak egy- cmásra. (Egy régi, habár nem egészen tudományos elmélet szerint a hűséges gazdák és hűséges háziállatok előbb-utóbb ábrázatban is hasonlítani kezdenek egymásra.) Még az öltözékük is egyforma volt: régimódi, derékban szűk, alul harang alakban kiszélesedő, hosszú, szürke kabát, világosszürke pantalló, pettyezett, szürke selyemsál. Lapos tetejű, keskeny karimájú, szürke keménykalap. Csontkeretes szemüveg, pofaszakáll. Sűrű, de gondosan ápolt. Természetesen szürkébe vegyülő. Alig lehetett megkülönböztetni őket egymástól; legfeljebb a iárásuk után '— az úr, Mr. Porreedge, peckesen, szálegyenesen tartotta magát, ruganyosán lépkedett; a majom, Bob, esetlenül, de büszkén kacsázott, Ahogyan a két lábon járó majmok szoktak. "Csámpás volt, és járás közben jobbra-balra forgatta a fejét. És természetesen nem beszélt, Makogott, dünnyögött, olykor a fogait vicsorgatta. A kis déli városkában, ahol egy csöndes, félreeső házban megtelepedtek, eleinte gyanakodva fogadták őket: sohasem lehet tudni... De kiderült, hogy nem volt okuk a bizalmatlanságra: a magányos kertes ház tölgyfa kapuján ízléses réztábla adta tudtul mindenkinek, hogy a ház lakói Mr. C. Z. Porreedge and Bob Monkey — ■vagyis Bob, a majom, továbbá, a réztábla alatt, kemény, fehér kartonlapra nyomtatott íbetűk hirdették, hogy a nemkívánatos látogatók: Négerek és árukézbesítő kifutófiúk számára a Hátsó Bejárat áll rendelkezésre. Nem volt semmi hiba: a ház lakóiban — sem Mr. C. Z. Porreedgeben, sem Bob Monkey-ban — nem csörgedezett néger vér, s a városka polgárai hamarosan megszokták és a szívükbe fogadták őket; miszter Szí Zed és Bí Em polgárjogot nyertek. Rendesen fizették a házbért és az adót. (Mr. Porreedge Bob után kutyaadőt fizetett, miután a városka adókivetési nyomtatványain majomadó című rovat nem szerepelt.) Hozzátartoztak a városképhez. Ha beszélgetés, pletykálkodás közben szóba kerültek, az emberek általában csak a nevük kezdőbetűin emlegették őket: — Ma találkoztam miszter Szí Zed-del és Bí Em-mel, a szupermarketben. Miszter Szí Zed zabpelyhet, tejet és tojást vásárolt... — Miszter Szí Zed nagyon rokonszenves, kedves öregúr. Mindig megemeli a kalapját, valahányszor találkozunk. Jó modorú öregúr. Bí Em már kevésbé: állandóan a fogait vicsorgatja. — Miszter Szí Zed Marlborót szív: tegnap tüzet adtam neki az utcán. Otthon felejtette az öngyújtóját. Muris a majom abban a szürke keménykalapban, mi, Jack? Vagy: — Miszter Szí Zed ma fejes salátát, banánt és karalábét vásárolt. Érti a módját: tminden fej salátát külön megforgatott.