Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - Rácz Olivér: Miszter Szí Zed és Bí Em (elbeszélés)
Mert miszter Szí Zed és Bí Em mindig együtt jártak bevásárolni. (A réztábla alá kitűzött cédula inkább csak jelképes, minden fölösleges félreértést eleve tisztázni kívánó kinyilatkoztatás volt: a hátsó bejáratnál sohasem csengetett be néger, sem kifutó- fiú. A tejes és az újságkézbesítő az elülső bejárat faragott tölgyfa kapuja elé hordta ki reggelenként a tejet, péksüteményt, illetve a hírlapokat. A bevásárlások — minden reggel pontosan tíz órakor, minden délután pontban hat órakor — mindig a közeli szupermarketben történtek, illetve, a szerény háztartásban szükséges fogyasztási cikkek szerint, a szomszédos drug-store-ban. Szeszes italokat miszter Szí Zed és Bí Em nem fogyasztottak, kivéve dobozolt bajor sört, olykor kanadai gyömbérsört. A reggeli narancslét a tejes szállította. A tejes fehér ember volt. A hírlapokat néger hordta ki. De ő — fejét tisztelettudóan elfordítva a réztábla alatti kartonlaptől, fél lábbal lelépve a kerékpárjáról — sietve a küszöb elé helyezte a gondosan, csinosan, barna paplr- sávba övezett újságokat, s nyomban visszabillent ütött-kopott, zörgő bringájára, máris iszkolt tovább. A bevásárlásokat a boltokban természetesen Mr. C. Z. Porreedge intézte, egyedül: Bí Em, a majom ilyenkor a szupermarket — vagy a drug-store — bejáratánál várakozott, mogorván méregette a járókelőket s időnként kivicsorította nagy, sárga agyarait. A nőket viszont nagyon kedvelte, különösen a gömbölyűbb idomúakat. Az Ilyenekre barátságosan rávigyorgott, s állát a pettyezett szürke selyemsálba süllyesztve, makogott egy sórf. --------------------------------_ ___________ _ _________ O lykor az is előfordult, hogy egy-egy kivételesen kívánatos küllemű és gömbölyűségű fehérnép láttán izgatottan topogni kezdett és sóvárogva kinyújtotta sárga bőrkesztyűbe bújtatott mancsát (miszter Szí Zed és Bí Em t:éIen-nyáron sárga bőrkesztyűt viselt]' azzal a tétova, de nyilvánvaló szándékkal, hogy megveregesse, szeretettel megpaskolja az előtte elhaladó nőszemély leggömbölyűbben kidomborodó testrészét. Ám miszter Szí Zed, aki még a leggondosabb, legodaadóbb saláta- vagy csőtésztaválogatások közepette is résen volt és a fél szemét sohasem vette le a bejárat előtt ácsorgó Bí Em-ről, ilyenkor fürgén az ajtóhoz tipegett és figyelmeztetően, szigorúan' megrázta Bí Em felé magasba emelt jmutatóujját. Bí Em nyomban mozdulatlanná' merevedett s csak magában durcáskodott. Aztán kitörő örömmel üdvözölte a boltból kilépő miszter Szí Zed-et és elvette tőle a csőtésztacsomagokat. Miszter Szí Zed-ék kis háztartásában irgalmatlanul sok csőtészta került fogyasztásra: a városka lakói közül sokan azt gyanították, hogy miszteir Szí Zed talán tálján bevándorló ősöktől származhat: erre utaltak barna, barázdált arcvonásai is, de ezen nem ütköztek meg. A feltételezés különben sem látszott bebizonyltottnak: elvégre kedvelheti a csőtésztát akár a legendás Mayflower bármelyik közvetlen leszármazottja isi Bí Em tehát fél manccsal szeretettel a kebléhez szorította a csőtésztás csomagokat,, nyájasan rávigyorgott egy-két szembe jövő leányzóra, szabadon maradt fél mancsával időnként bizalmaskodva megérintette miszter Szí Zed karját és halkan makogott. Miszter Szí Zed figyelmesen végighallgatta, s rendszerint jóságosán, szép, tiszta, gondosan tagolt szavakkal válaszolt is Bí Em sületlen makogására. — Oda kuksizz, Jim >— fordultak utánuk ilyenkor az utcai srácok —, a zannyát, ez a Mr. ‘Porreedge istenuccse érti, amit az a buggyadt majma pofázik... a Mr. Porreedge istenuccse érti, amit az a buggyadt majma pofázik... — Hát, vili, hogy érti, Fred! Annyi idő alatt, amióta együtt csöveznek, már biztosan, ő is megtanult majomul — mondta Jim és vigyorgott. — Lehet, hogy te is szót értenél vele, ha egy cseppet gyakorolnád ... De Jim nem érzett hozzá cseppnyi kedvet sem, hogy szóba bocsátkozzék B1 Em-mel: egyszer egy srác — Duff, a szeplős Duff — megpróbálta, de majdnem pórul járt. Pedig mindössze ennyit mondott enyelegve, minden rossz szándék nélkül Bí Em-nek: — Majom-bajom, szőrös majom ... Aztán majdnem neki lett majom-bajom baja belőle: Bí Em földhöz vágta a mancsában' cipelt banános zacskót — aznap éppen banánt vittek haza —, megragadta a srác karját (szeplős Duff karján még egy hét múlva is meglátszottak a kék-zöld foltok Bí Em mancsa nyomán), és ha miszter Szí Zed közbe nem lép, szeplős Duff nem úszta volna meg a dolgot majom-bajom nélkül. Voltak, akik emiatt úgy vélték, hogy miszter Szí Zed-nek láncon kellene sétáltatnia a majmát, de a többség szeplős Duffot okolta: minek kezdett ki vele, hiszen Bí Em-re-
