Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - Gál Sándor: Az Idő fragmentumai (vers)
hűsítő ringás-libegés már távolság sincsen odalátni — magamon túlra halálon túlra közben a szív akár a tulipán kinyílik 4 virág fölemelni a hasonlatot sugárzás ring kelyhedben virág ahogy a pusztulás az öröklét is belőled sarjad árnyék mit falomb vet éji folyóra láng és tűz ellobbanó emlék egy mozdulat szirom rebbenése mézed s illatod 5 összefoglalás ami nem írható le ami ki sem szakítható áll a kegyetlen józanság megépített magánya szemünk elé kövesedett az idő 6 tündöklő sötét függőleges tér ez a más mása valódi halál könnycsepp virágszirom' irgalmatlanul pontos látomás elérhetőben az elérhetetlen, kő szíve hallgat sötétség tündököl
/
