Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - KRITIKA - Balla Kálmán: Barak László kötetei
rg<rgiJTTFJTJK,vg\ Balia Kálmán BARAK LÁSZLÓ KÖTETEI Gyors egymásutánban publikálta eddigi két verseskötetét Barak László. Tartalmuk — mert valószínűleg keletkezésük ideje is — részben azonos: a különálló kötetekben való megjelenésnek inkább külső okai lehettek, hiszen a két fő verstípus, verscsoport határa nem esik egybe a kötetek határával. Barak költői teljesítményéről szólva tehát nem a kötetekben megnyilatkozó külső, hanem a versek sugallta belső tagolódásból kell kiindulnunk. Ez a belső tagolás — alapjában — igen egyszerű. Barak két kötetét egyrészt harminc rövidebb (nagyjából 5—20 soros) vers, másrészt hét hosszabb, több részes, szorosan összefüggő kompozíció alkotja. (Ez utóbbiak — a Vallomások kivételével — egy helyen is megtalálhatók a szerző második kötetében.) Kétségtelen, hogy Barak eddigi írásainak a hét nagyobb vers az igazán felfigyeltető és méltatást érdemlő része. Ám éppen megértésük és értékelésük végett kell szemügyre vennünk a nyilvánvalóan korábbi költészeti fázist, pályaszakaszt képviselő rövidebb verseket. Ezek egy kivételével (Prológus) Barak első kötetében olvashatók, de közös nevezőt — a terjedelmükön kívül — nemigen lelhetünk bennük; s kötet is csak három hosszú verssel kiegészítve lehetett belőlük. A rövid versek csoportjának belső differenciáltsága azonban tanulságos. Vannak köztük jól megírt, a mai költői gyakorlat átlagához sorolható, néhány képből álló lírai futamok l Ösztönös merülés, A halott stb.), vannak olyanok is, amelyekben — kissé megkésve — a szónokias-pate- tikus, illetve vallomásos hangvétellel és a hozzá tartozó költői ipőzzal próbálkozik a szerző (Nézz szembe velük, Védtelen, Beat-rekviem, Tehát stb.) Három-négy darabjában viszont más, korszerűbb, eredetibb és főleg kifejezőbb, gazdagabban értelmezhető megoldásokkal kísérletezik. A Souvenir címűben jelenik meg az a szerkesztésmód, amelyet — talán modern voltának jelzéseként — filmszerűnek szokás nevezni, noha nem a filmművészetből került az irodalomba. A rövid jelenetek váltogatásáról van szó, s ezen túl a kicsinyítés és a nagyítás, a közelítés és a távolítás alkalmazásáról. Barak a film hatását tudatosítja, úgyhogy a „filmszerű” jelző vele kapcsolatban indokolt lehet. Számára „a tekintet fókuszában” tűnnek fel a világ dolgai — amint A megfigyelés kinagyított részlete c. versében írja. A módszer egy másik változatával találkozunk a Légitámadásban, amelynek szövegében ironikus és groteszk hatású jelenetek sorakoznak, ám akadnak köztük egészen reálisak is: a különböző értékű és más-más „beállításból” szemlélt helyzetek egyetlen fiktív történetbe illeszkednek, s összeférhetetlenségük váltja ki az egész vers groteszk hatását. Végül — további változatként — a Vésők a diófa tövében c. verset említhetjük, amely a különböző személyeket és hangnemeket (elbeszélés, monológ), valamint vágásokat (megszakítást és közbeiktatást) alkalmaz. Az említett formaelemek jellemzőek Barak hosszú verseire is ............nevet változtattam, kiléptem önmagámból” — írja második kötete Prológuséban. Nem kíván „vallásalapító” lenni, tehát költőként sem önmagát igyekszik rávetíteni a világra, inkább meg( Sancho Panza szomorú, 1981; Vízbe fúlt plakátok, 1982)
