Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - FÓRUM - Tőzsér Árpád: Kritikai életünk néhány elméleti (és nemcsak elméleti) problémája
Tőzsér Arpád KRITIKAI ÉLETÜNK NÉHÄNY ELMÉLETI (ÉS NEMCSAK ELMÉLETI) PROBLÉMÁJA Tőzsér Árpád vitaindító előadása a Szlovákiai írószövetség magyar szekciója kritikai bizottságának ülésén hangzott el 1984. április 27-én. Az előadás vitájában részt vett: Balla Kálmán, Duba Gyula, Dusza István, Grendel Lajos, N. Gijurkovits Róza, Turczel Lajos, Szigeti László, Varga Erzsébet és Zalabai Zsigmond. Lapunk a jövőben folyamatosan figyelemmel kíséri a bizottság munkáját, helyet biztosít az előadásoknak, s alkalmanként az üléseken elhangzott hozzászólásoknak is. A világirodalom és a nemzeti irodalmak mindig is komplementáris viszonyban álltak egymással. A világirodaimat — csúcsteljesítményeikkel — a nemzeti irodalmak éltetik, a nemzeti irodalmak fordítói pedig mindig azt fordítják a világirodalomból, ami irodalmaikban éppen hiánycikk. A komplementaritás elve fokozottabban érvényesül a nemzeti és nemzetiségi irodalmak között. A hatvanas években a cseh avantgarde költészet és a jugoszláviai Oj Sym- posion irodalma, a 70-es években az új magyar próza volt hatással irodalmunkra: tehát mindig az, ami az irodalmunkból éppen hiányzott. Legújabban a szlovák kritikai életre érdemes odafigyelni, ahol is egymást érik a kritikai tanácskozások, szimpozionok. Ezek közül itt most csak kettőt említek: 1982 októberében Malackán (Malacky) a cseh és szlovák kritikusok együttesen tanácskozták meg a cseh és szlovák műkritika jelenkori problémáit, 1983 ejején pedig a Szlovákiai írószövetség kritikai bizottsága szervezett vitát Az irodalomkritika és a jelenkor problémája címmel. Mindkét vita anyaga nagyon gazdag, épp ezért én itt most csak a malackai találkozó bevezetőjének ismertetésére, pontosabban kritikai szemrevételezésére szorítkozom. A bevezetőt ezen a találkozón Stanislav Šmatlák, a mai szlovák kritika egyik leg- prominensebb személyisége tartotta. Előadásának a címe A kritika mint az irodalom tudata volt és a Romboid 1982/12. száma közölte le teljes terjedelmében. Célom tehát — megismétlem — ennek az előadásnak a kritikai ismertetése és legfontosabb kitételeinek viszonyainkra való alkalmazása. Stanislav Smatlák az irodalomkritika és az irodalom viszonyának elemzésével kezdi előadását. Az irodalom ugyan az irodalom elmélete is, de egyidőben része az irodalomnak, azaz irodalom is — mondja. A kettő tehát tulajdonképpen úgy kettő, hogy egy, s ez az egység a szlovák irodalomban az utóbbi Időben nem eléggé hangsúlyozott. Mintha az irodalomkritikának pusztán közvetítő szerepe volna: egyrészt az irodalmat közvetíti, népszerűsíti, értelmezi az olvasó számára, másrészt pedig bizonyos elvárásokat, a társadalom elvárásait közvetíti az írók felé. Pedig az irodalomkritika egyszerűen csak az irodalom tudata! IF®ÍBTDrSEI
