Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Üzenet (4.)

ben is. Munkásságuk ezért figyelmes, differenciált és osztályszempontú elemzést követel. Feltehetően nemcsak rajtuk múlott, hogy a korszak végén Szvatkó >Pál úgy irt az irodalmi életről, hogy „csak írók élnek Felvidéken, de hiányzik az irodalmi élet, önálló vérkeringés, különleges zamat”. Ez utóbbiak hiányát azonban jórészt a jobboldali ellenzéki pártok szemellenzős kultúrpolitikája is előidézte. Irodalmi viszonyainkra jellemző — és ez alól az első időszak különösen nem jelent kivételt —, hogy a korszak végén, a Magyar írás hasábjain (1936), Vájlok Sándor így értékelte másfél évtized könyvtermését: „A kétezret majdnem eléri a Csehszlovákiában eddig megjelent magyar sajtótermékek száma, azonban ha értékelni kezdjük ezt a könyvhalmazt, alig marad 15—20 könyv, amely megüti az esztétikai színvonalat.” (A megjelent művekről egyébként Kemény Gábor nyújt áttekintést Így tűnt el egy gondolat című művében.)

A korszakot értékelő művek, tanulmányok szerzői — világnézetre való tekintet nélkül

— egységesek abban, hogy partikularizmus kultusza gátolta az irodalom kibontakozását, s a kritikátlanság — melyhez az érintettek társadalmi és jjolitikai hátteret is teremtettek — ártott az irodalom fejlődésének. „A tudat szűkülése a halál előjele — írta Féja Géza 1936-ban, a Szlovenszkói magyar kultúra és kultúrmunka című cikkében.

— Széles és átfogó tudat nélkül hiába várunk a tömegtől teremtő és hősi magatartást, mert hiányzik hozzá a kovász, a tavaszi eső, a gerjesztő erő... A rossz vers, a gyenge regény, a szűklátókörű publicisztika, a partikuláris érdekeket simogató kultúra mind a magyarság emberi s nemzeti igényeinek tagadását jelentik. A dilettáns irodalom tehát távolról sem a nemzeti nyelv ápolója s fenntartója, hanem a nemzet nagy áldozatok és erőfeszítések árán megteremtett szellemi színvonalának megcsúfolása.

S ha a nemzeti kultúra őrei nem ilyen emelkedett szempontból nézik és bírálják szellemi életünket, akkor a nemzeti élet lejtőre jutott s az Isten irgalmazzon neki.”

(folytatjuk)