Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Üzenet (4.)
Fónod Zoltán A csehszlovákiai magyar irodalom a két világháború között AZ IRODALOM ÉLETPROBLÉMÁI A magyar irodalmi élet már a 19. század folyamán Budapesten összpontosult. Az 1918-as őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság bukása után, az ellenforradalmi erők brutális fellépése miatt, az irodalom és közélet képviselői külföldre menekültek, s itt alakultak meg a magyar irodalom új központjai. Bécs, Párizs, Berlin és London mellett elsősorban Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok nyújt menedéket az üldözött Íróknak, művészeknek, akiknek kapcsolatuk a hazai irodalommal jóformán teljesen megszakadt, s az egymással való kapcsolatuk is sokszor akadályokba ütközött. így alakult ki az a helyzet, hogy a Magyarországról elüldözött haladó, baloldali magyar írók, újságírók 1919 után, a polgári demokrácia keretei között, jelentős szerepet vállaltak Csehszlovákiában az irodalmi élet és a magyar kisebbségi sajtó és művelődés megindításában s a szocialista eszmék terjesztésében. A Csehszlovák Köztársaság polgári demokratikus rendszere, körülményei magyarázták, hogy a magyar szocialista irodalom kibontakozásában — Bécs mellett — jelentős szerepet játszott néhány csehszlovákiai város is. Más feltételek között, de hasonló — bár távolról sem azonos — helyzet alakult ki a királyi Romániában és Jugoszláviában, illetve az Egyesült Államokban. A legkedvezőbb körülmények, tekintettel a viszonylag tekintélyes számú nemzeti kisebbségre, kétségtelenül Csehszlovákiában és Romániában alakultak ki. Tekintettel azonban arra, hogy a szocialista eszmeiséggel szemben ezek az országok is ellenségesen viselkedtek, a húszas évek végén végül is a Szovjetunióban alakult ki az a központ, mely a kibontakozó szocialista irodalom meghatározó tényezőjévé vált. A gazdasági konszolidáció évei (1927—1929) után ugyanis a kapitalista országokban — így Csehszlovákiában is — egyre erőteljesebben léptek fel a baloldali mozgalmakkal szemben. A szocialista írók, közírók jelentős része ezért a Szovjetunióba emigrált. Időbe telt azonban, míg a Szovjetunióban létrejött központ sajtóorgánummal is rendelkezett, így a szocialista irodalom szervezésében továbbra is meghatározó szerepet játszottak a csehszlovákiai magyar nyelvű, haladó és baloldali sajtótermékek. Sőt a csehszlovákiai szocialista magyar sajtó ezt a szerepét a szovjetunióbeli sajtóorgánum megjelenése után is betöltötte. A csehszlovákiai magyar nyelvű szocialista sajtó tehát kezdettől fogva jelentős feladatokat vállalt ía forradalmi eszmék terjesztésében, az elkötelezett, szocialista szellemiségű művek népszerűsítésében. A romániai, csehszlovákiai, jugoszláviai kisebbségi íróknak azonban meg kellett küzdeniük az új élet körülményeihez igazodó irodalom szervezésével, sőt a csehszlovákiai magyar irodalom esetében az irodalmi élet megindításával is. A húszas évek leggyakrabban felhangzó panasza a kisebbségi irodalmak esetében a „semmiből teremtés” kényszere és a hagyománytalanság, mely a kisebbségi irodalmak mindegyike számára buktatókat, megpróbáltatásokat jelentett. Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén című művében így írt erről: „Az itteni magyar irodalom valóban a semmi talaján indult útnak. Azon a területen, amelyen a csehszlovákiai magyarság él, 1918 előtt sohasem létezett olyan, a magyar irodalom egészében sajátos színt jelentő regionális irodalom, mint Erdélyben ... A csehszlovákiai magyar irodalom viszont csak az első világháború ÜZENET (4.)
