Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Bertók Imre: A tankönyvírás és -fordítás általános és nyelvi problémái

aktuális tagozásnak nevez.” (Elekfi László: Névmási elemek visszautaló (anaforikus) használata. A magyar nyelv grammatikája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 300. 1.)

A névelőhasználat

Talán a tankönyvírás és -fordítás legsebezhetőbb nyelvi jelenségei közé tartozik a névelőhasználat. Nem egy tankönyvben, hanem ugyanabban a mondatban is következetlenségeket találunk kiváltképpen felsorolásnál a halmozott mondatrészek esetében. Néhány kiragadott példa az ominózus Természetrajz 6 tankönyvéből ... az emésztést, légzést, az idegrendszer működést vizsgáljuk. (8. 1.) A mezőkön, réteken és az erdő- szélen... (157. 1.) A rágcsálók mezők, élelmiszerraktárak kártevői, az ember és a háziállatok fertőző betegségeinek terjesztői... (162. 1.) Legelőkön, a tarlókon és ősszel az erdőkben legeltették őket. (167. 1.) Fák kérge alatt szúbogarak, a bokrokban és a fűben kullancsok élnek. (175. 1.) ...s a mondaton, szavakon, szótagokon keresztül jutunk el a hangokig, illetve a betűkig. (Módszertani kézikönyv a kisegítő iskolák 2. oszt. számára. 8. 1.)

Hasonló hiányosságokat találunk a Történelem 6 lapszéli címszavaiban, ahol a következetesség betartása szintén felróható: A prágaiak (94. 1.) A reformáció (131. 1.) Települések (72. 1.) A Jagellók (134. 1.) A Bastille elfoglalása (228. 1.) Bastille ostroma (230. 1.) Jobbágyak lakóhelye (263. LJ A nemesek lakóhelye (263. 1.)

A határozott (a, az) és a határozatlan (egy) névelő használata a mai magyar nyelvben bonyolult, mert különféle tényezők befolyásolják. A mai magyar nyelv értelmező szótárának szócikkei a nyelvi környezetet és a nyelvi szabályokat summázzák, mégpedig a határozott névelő esetében 4 csoportban, ezen kívül 15 alcsoportban és ezen belül további 27 pontban. A határozatlan névelő esetében még részletesebben 3 főcsoport alá osztott 12 alcsoportban s bennük 49 alpontban.

A szinkrón nyelvészet a szövegelemzés alapján megállapította névelőhasználatunkról, hogy emelkedő tendenciát mutat, s átlagosan kétszer annyi a határozott névelős főnevek száma, mint a névelőtleneké.

A mai magyar nyelv leírásával foglalkozó nyelvésznek az tűnik a szemébe, hogy sokféle nyelvi jelenséghez, nyelvtani kategóriához kötöttek ezek a névelőhasználatunkat leíró szabályok. Vannak köztük szövegösszefüggésre, a beszédhelyzetre, a beszélő emócióira utalók, vannak, amelyek a mondatrészekkel, a szintagmák felépítésével vagy szófaji sajátosságokkal, azon belüli jelentéshez fűződő típusokkal, szófajváltással, fokozással, egyes és többes számmal, birtokos személyjelekkel, más toldalékokkal stb. függenek össze, s vannak szép számmal, melyek ezek kombinációiból állnak. Az elemzések azt mutatják, hogy a határozott névelő használatában erős ingadozás tapasztalható, a névelő szerepe elmosódottá válik a nyelvérzék számára. A határozottság kategóriáját minősítettük vele, pedig a főnév jellege vagy valamely determináló elem folytán már amúgy is határozott. A fordítók munkáját nehezíti az a tény, hogy a szlovák és a cseh nyelv implicite vagy más lexikai eszközzel fejezi ki a határozottságot, s nem explicite, ahogy a magyar nyelv. A lavica magyar egyenértékesei: a pad, pad, egy pad.

Az ingadozás ellenére a határozott névelő használata kezd felülkerekedni, s leszögezhetjük, hogy „a névelő és a határozottság kapcsolata sok lehetőséget nyújt, ha ál, ha élünk vele.” (Gallay Magdolna: Névelőhasználati kérdések. A magyar nyelv grammatikája. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 339 — 44. 1.)

A határozott névelőnek a használata, illetve mellőzése halmozott mondatrészek esetén: a határoztt névelőt a halmozott mondatrészek mindegyike elé kitesszük, ha az a célunk, hogy az azonos mondatrészek mindegyikének hangsúlyt adjunk, különálló voltukat, önállóságukat kiemeljük. Ha azonban a halmozott egyszerű mondatrészek szoros együvé tartozását akarjuk kihangsúlyozni, rokon voltukat kívánjuk kifejezni, a határozott névelőt csak egyszer tesszük ki a több egyszerű mondatrészből álló szerkezet elé.

Az egyeztetés — kongruencia

Nyelvtanunk egyik leginkább összekuszált s érdemben még mindig nem tisztázott területe az állítmány számbeli egyeztetése több különböző számú alannyal. Sok függ a tankönyvíró, a tankönyvfordító és a lektor beállítottságától, hozzáállásától, hogy az