Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Bertók Imre: A tankönyvírás és -fordítás általános és nyelvi problémái

olyan esetekben, ahol az alanyok különböző számúak s harmadik személyűek, akkor a lehetséges 3 főtípus 12 alcsoportjából melyiket tartja a legmegfelelőbbnek.

Az egyeztetésben két irányzat küzd egymással: az értelmi és az alaki. Lássunk most példákat! Gyorsröptű madár a füstifecske és a molnárfecske — alaki egyeztetés a Természetrajz 6, 141. lapján, de ugyanezen a lapon már értelmi egyeztetés a következő mondatban: A füstifecske és a molnárfecske védett madarak. Találunk tankönyveinkben súlyos egyeztetési hibákat is. Ismét a már említett tankönyv 30. lapján: A galandfér- gek főleg az ember és gazdaságilag fontos állatok élősködőié.

Az egyeztetés irányító tényezőjét a legtöbb nyelvtankönyv és nyelvművelő kézikönyv a szórendben látja, s az eltérő számú alanyokat tartalmazó mondatokat 3 csoportba sorolja, ezek: 1. Az állítmány követi az alanyokat. 2. Az állítmány megelőzi az alanyokat. 3. Az állítmány az alanyok közé ékelődik.

A szlovák nyelvben az alaki egyeztetés az uralkodó, s ehhez járul még a nyelvtani nem egyeztetése. Na poliach rástol ovos a pšenica. Na poliach rástla pšenica a ovos. Na poliach rástlo proso, pšenica a ovos. A fordító számára tehát az alaki egyeztetés a két nyelvben azonos.

Tompa József szerint az állítmányt a hozzá legközelebb álló alannyal kell egyeztetni, de zárójelben megjegyzi: „ha mégis kétségünk van, akkor inkább a többes szám a jó; régebben egyes szakmunkák mindig is a többes számot tartották jobbnak.” Összegezve a kongruenciát azt mondhatjuk, hogy „A több alannyal való számbeli egyeztetés történhet alak szerint és értelem szerint. Ha az alanyok különböző nyelvtani számúak, az állítmány alaki egyezéssel a hozzá legközelebb álló alanyhoz igazodik, így lehet egyes számú is, többes számú is. Értelmi egyeztetéssel ilyenkor csakis többes számba kerülhet az állítmány.”

Az alaki és az értelmi egyeztetés küzdelmében fontos szerepet játszik a szórend, az állítmány és az alany, illetve az alanyok egymáshoz való helyzetének a relációja. „Az egyeztetés törvényei akkor mutatkoznak meg legtisztábban, ha csupán két — egy egyes és egy többes számú — alanyt veszünk fel, mégpedig olyanokat, amelyek között kapcsolatos viszony van.”

Ennek alapján van három szórendi főcsoport és 12 típus. Itt azonban rá kell mutatni arra, hogy az elméleti 12 típus az anyanyelvi valósággal szembesítve azt mutatja, hogy nem mindegyik valósítható meg, és a megvalósíthatók sem egyforma gyakoriságúak. (Rácz Endre: Az állítmány egyeztetése különböző számú alannyal. MNy. 1971/3 sz. 295—296. 1.)

A tankönyvek esetében ez még aláhúzottabban érvényes, mert bennük a legfrekventáltabb típusokat kell használnunk, amelyek a nyelvi valósággal szembesítve szilárdan megállják a helyüket, és nem adnak okot a kétkedésre.

Az elmondottak ízelítőt adnak, hogy mennyi gond származik a tankönyvek nyelvezetéből, mennyi szintetizáló, egységesítő és gyomláló munka háramlik és vár a szerzőkre, fordítókra, lektorokra, szerkesztőkre, hogy tanulóink kezébe korszerű, kristály- tiszta nyelvezetű tankönyvek kerüljenek.