Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Bertók Imre: A tankönyvírás és -fordítás általános és nyelvi problémái

Végeredményben az ikes ragozás csak a jelen időben és ott is csak egyes számban van, a többes alakok hiánya nem okoz semmiféle zavart a megértésben. De még a toliforgatók sem következetesek ebben, sőt kiváló írók sem. pl. Bölcs tanács, de csak arra jó, hogy az ember beletörődjön ebbe a képtelen állapotba. Beletörődjem? (Hét 1982/6, 14. 1.) Legjobb klasszikus és kortársíróinktól is tömegesen idézhetnék adatokat az ikes igék kevert használatára. Pl. Eh, hadd álmodjak, hadd éljek... sok új benyomás majd nem engedi, hogy ezen tűnődjem. (Babits: Gólyakalifa. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1981, 118. l.J

Tankönyveinkben a művelt irodalmi nyelv uralkodik, ezért stiláris szempontból és a változatos jóhangzás végett a jelen időben és a kijelentő módban helyesebb a hagyományos alakok használata. Az ikes igék tanításához túlzottan ragaszkodik a Magyar nyelv 5 tankönyvünk, melyben a 131. lapon ez áll: „Beszédünkben ma már nem mindig tartjuk tiszteletben az ikes ragozás szabályait. A választékos beszéd és írás azonban megköveteli ezek helyes alkalmazását.” Ezt a követelményt azonban még a tankönyvek és a módszertani segédkönyvek sem tartják be.

A tankönyvírók azonban ellentmondásokkal is találkoznak. Számunkra az akadémiai nyelvtan az irányadó, még ha a nyelvszokás erőteljesen túlhaladta is a szabályt. Pl. A Magyar nyelv 5 tankönyvben a 133. lapon az így helyes címszó alatt ezt találjuk: Hol laksz? Te álmodsz? Hát te is megjelensz? Ugyanez: laksz, álmodsz, megjelensz megtalálható a Rácz—Takács-féle Kis magyar nyelvtan 106. lapján, noha az Értelmező Szótár a laksz formát népiesnek tartja, helyes alakja lakói. Az álmodol-t már a választékos stílus számára tartja fenn. Az akadémiai nyelvtan viszont a lakói, álmodol alakokat kodifikálja.

Az ikes ragozásnak napjainkban már nem jelentés megkülönböztető, hanem inkább stílusbeli, hangulatfestő szerepe van. Ezért ideje volna az élő nyelvszokást előnyben részesíteni az iskolai hagyománnyal szemben, s vallani Simonyi Zsigmonddal: „Minden a mellett szól, hogy rázzuk le az ikes igét, beszéljünk és írjunk úgy, ahogy a magyar népnek legnagyobb része.” (Ferenczy Géza: Hogyan ragozzuk az ikes igéket? Anyanyelvi őrjárat. Gondolat, Budapest 1971. 187. 1.)

Az alanyi és a tárgyas igeragozás keveredése (kontaminációja)

Nyelvünk elszínteledését, elszürkülését vetik szemünkre, ha a tankönyvi szövegben elfogadjuk, sőt helyeseljük a hívnók-kérnők szabályos tárgyas ragozási igealak helyett a hívnánk-kérnénk alanyi ragozási formát is.

Erre csak azzal válaszolhatunk, hogy a legnagyobb íróink sem élnek a hívnók- kérnők formával. Vörösmarty A vén cigányban ugyan még használta: Mintha újra hallanák a pusztán stb. A kortársírók sem tesznek különbséget alanyi és tárgyas ragozás között a fenti alakzattal, de a különbséget kifejezik más lexikai eszközökkel.

E nyelvi jelenség esetében ugyanis az történt, hogy egy nyelvi forma feladatát, funkcióját egy másik forma teljes mértékben átvette. Az élőbeszédben lassan teljesen visszaszorul a -nók, -nők forma. A tudatosabban stilizálok viszont élnek vele, különösen írásbeli megnyilatkozásaikban. Fennáll azonban az a veszély, hogy a hívnék, kérnők régi funkciójának megszűnésével megerősödik a lehetősége annak, hogy ez a forma az alanyi ragozásra is átcsapjon. Csak néhány példa a helytelen használatra: Helytelen adatokra jutnók, szeretnők tisztázni az ügyet. Mielőtt erre rátérnők, jó volna, ha jobban vigyáznók a magyar nyelvre stb.

Lőrincze Lajos egyszerűsödési nyelvi jelenséget lát a -nánk, -nénk általános használatában, s azt ajánlja, amit mi is elfogadhatunk a tankönyvírásban és fordításban, hogy „Használja, aki akarja, kedve és ízlése szerint. Tartsuk fenn, mint a választékosság eszközét.”

(Lőrincze Lajos: Emberközpontú nyelvművelés. Magvető Kiadó, Budapest, 1980. 25. 1.) A főnévi igenév birtokos személyragozása (jelzése)

Tankönyveink a főnévi igenév birtokos személyragozásában a kell, szabad, illő stb. szavak mellett a félig zárt o, ö zártabbá válása (-u, -ü) álláspontját támogatják, mivel a köznyelv is a zártabbá válás felé törekszik. Sajnos, tankönyveink sem egységesek ezen a téren. Például: ...a vizi környezethez alkalmazkodniuk kellett. (Természetrajz

6, 80. 1.) ...az órák egyes részeiben kell visszatükrözniük. (Módszertani kézikönyv