Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - Kulcsár Ferenc: Európa (vers)
KULCSÁR FERENC Európa Európa — glóbuszomon nagyvárosoktól vagy véres. Átvilágított földgömbömön nagyvárosoktól vagy fényes. Mióta keresem az egyetlen szót a lázra. Röptömben. Gyötrömben. Szállva. Megalázva. Vén cigányé, száraz boszorkányé vizekkel körülfalt tested. Önkívületben egyszer elereszted magad és elnyel az óceán, az űr bélpoklos cetje — világ célja, célpontja, mohón szeretettje! Európa — kicsi ország, szennyezett folyókkal szétszabdalt orcád gyötörten csillog a neonfény-éjben, vén homlokod lázas verítékben, bomba-vájta tölcsér két sötét szemed, könnytelenül, kiszáradva mered a fegyverkező világmindenségbe, a síró holdra, közömbös égre, csupa-seb föld, csupa-bűn éden, gyászszalag erdő maroknyi kontinense: isten mostoha kliense, a történelem befáslizott, vérző páciense — Európa, arany-tűz, világ-éjben szálló szentjánosbogár, üszök-tigris, hamu-jaguár, fölötted s körötted kékség, fekete szívedben kétség örvénylik szakadatlan, Európa, hazám, halhatatlan, megölhetetlen SEB glóbuszunk tengerében, virrasztók veled az éjben bagoly-asszonyként — az átok megfogant rajtam: látok!
