Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - KRITIKA - Dusza István: Kedvünk őrzi csillagos mezőkön
Dusza István KEDVÜNK ŐRZI CSILLAGOS MEZŐKÖN A címben kiemelt és kissé megváltoztatott sorok Tóth Elemér Tegnapelőtt, kiskedden című gyermekverskötetének utolsó strófájából valók. („Hát te ki vagy, bikkmakk? / Elemérnek hívnak. / Kedveteket őrzöm / csillagos mezőkön.”) Bár Ismerkedő a címe, a vers mégis a kötet végére került. Az alatta díszlő, jól sikerült illusztrációval együtt, magát a költőt hozza közelebb kis olvasójához. De nemcsak ezért került a vers e vizsgálódás elejére. Egy ilyen írás címét objektív kimértséggel, s nem „égi” kedvességgel szokás megválasztani, hogy mégsem ez történt, annak a vers képviselte szimpatikus stílus, költői szemlélet és módszer az oka. Tóth Elemér harmadik gyermekverskötetében (a Csillagrózsa és a Csillagménes után], ha nem is minden egyes versében, újat hozott. Az Ismerkedő egy-egy szakasza nonszensz elemekből szerkesztett (Én vagyok a róka./ Járok a fonóba.), s a befejező strófája kettős képpel zárul. Más szerkesztési modell szerint, de ugyanezzel a kifejezőeszközzel operált a költő a Csalogató című versében. Gyermekverseinek ezek olyan típusai, amelyben a rím és a ritmus funkcióján túl meghatározó szerepet kap a mondandó is, amely szinte minden esetben groteszk vagy nonszensz játékosságba megy át. Verseinek másik típusát a tiszta népköltészet egy-egy közismert mondókájának, kiolvasójának vagy gyermekjátékának szövegéből kiragadott elem adekvát módon való továbbírása alkotja. Ezek a költeményei nyújtják a kisebbeknek a legnagyobb élményt. Elsősorban a zeneiség, a ritmus, s végül a bújtatott didaxis, amely a jó gyermekversben észrevétlenül hat. (Asi papi, / papát adok!) Ha megeszed, / többet adok.) Az idézett Etetődal mellett ilyen a Vonatosdi, a Tente, baba és a Csali vers is. Bizonyos szempontok szerint az Ismerkedő képviselte típusba tartoznak azok a versek, amelyek már a nagyobb gyermekekhez szólnak, s a hangulati-érzelmi mondanivalójukon túl bennük rejtezik a barátság sugallta szeretet is. Kormos István Vackor-meséiben olvashatjuk egymás után a szerző barátainak a neveit. Tóth Elemér hasonló módon, meleg hangulatú versekbe foglalta Zs. Nagy Lajos, Szilvássy József és Zalabai Zsigmond nevét, de nemcsak azt, hanem szülőhelyüket is; tette ezt oly módon, hogy egyensúlyt teremtett a poézis és a didaxis között. Az állatokról írt versei közül szembetűnőek az erényei a „Sportolj velünk!” ciklusnak, amelynek öt versében a téma hétköznapiságán felülemelkedve teremt megelevenedő képeket, s talál poénszerfi vidám befejezést. Ennek kapcsán egy fontos jellemzőjét emelhetjük ki Tóth Elemér gyermekverseinek, amely a komolykodó szándék nyomán költőtársai költeményeiből olykor kimarad. A humor, a vidámság lételeme a gyermeknek. Ha ezt a líra közvetíteni képes, akkor nemcsak az Örkényi képlet (líra+irónia = groteszk) lesz érvényes, hanem a belső feszültségeket felszabadító, gátlásokat oldó hatása is. A gyermekverskötet legproblematikusabb versei azok, amelyekben természeti jelenséget, esetleg egy-egy tájat, benne látható objektumot vagy állatot választott témájául. A formával, a rímekkel, a ritmussal itt sincs baj, csupán a leíró jelleg döbbent rá, hogy például a gyermekek számára már sokszor falun sem ismert a lápi világ (Alom ringat). Máskor a vers vitathatatlan szépsége ellenére sem ragadhatja meg a gyermekeket, éppen mert túl van zsúfolva képekkel, metaforákkal (Nyári éjszaka]. Ennek
