Irodalmi Szemle, 1984

1984/6 - KRITIKA - Dusza István: Kedvünk őrzi csillagos mezőkön

éppen az ellenkezőjét példázza a Tegnapelőtt, kiskedden című nonszensz-remek, amely a maga műfajából humorával emelkedik ki.

Kár, hogy néhány versében Tóth Elemér is elhajlott a hagyományosan értelmezett gyermekvers-modell felé. A Balambér és Töhötöm, az Ez a város, és a Karácsony nemcsak az önmagukban is humoros nevek sémáival van tele, de a könnyen leírt köny- nyedrímek sem mindig érzékletesek. Ráadásul a gyermekolvasó számára annyira fontos érzelemkeltéssel, hangulatfestéssel is adósak maradtak.

Nem véletlen, hogy Tóth Elemér három gyermekverskötetével a legtermékenyebb és egyben legtudatosabban építkező költőnk. Bár mindhárom kötet jelentős értékekkel gazdagította gyermeklíránkat, szembetűnő jellegzetességükről külön kell szólni. A gyermekirodalom mindig rétegirodalom. Nem lehet ugyanazt írni a mesetudattal élő óvodásnak, mint az önmagával és a külvilággal egyaránt foglalkozó serdülőnek. Viszont mindkét, -három, -négy gyermekkorosztálynak szüksége van a versre — a jő versre, íródjon az a ritmus és a rím mozgást, hangulatot sugalló világában, vagy már a gondolati líra empátiára alapozott mélységeiben. Nem ártana, s talán egységesebb, kiegyenlítettebb színvonalú kötetet eredményezne, ha a korosztályok értelmi- és lelkivilágához mérten, erőteljes empátiával, a feltételezett gyermekolvasók korát figyelembe véve íródnának a versek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Tóth Elemér esetében mindez nem annyira szembetűnő, mégis meg kellett említeni, hiszen elsősorban az ő köteteiben találhatunk olyan verseket, amelyek a legkisebbeknek akár leporellók, akár képeskönyvek formájában önállóan is megjelenhetnének. (Madách, 1982)

Urbán Attila, Varbő (Vrbov)