Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - KRITIKA - Grendel Ágota: Felhívás mesére, játékra
IKJTRH: J L Grendel Ägota FELHÍVÁS MESÉRE, JÁTÉKRA Miről állapíthatjuk meg, hogy egy mese(könyv), gyerekvers valóban jő-e, (gyerék)- irodalml alkotás-e? Olvasói és mesélői tapasztalataim szerint arról hogy gyermek és felnőtt egyaránt élvezi, fölfedez benne számára addig ismeretlen dolgokat, újfajta életszemléletet, egyéni nyelvi ízeket, stílust (mondatszerkesztést, hasonlatokat, képeket), eredeti meseszövést, történetet. Egyszóval olyan mesevilágot teremt, amely csak arra az íróra, költőre jellemző, akinek a meséjét, gyerekversét éppen olvassa, hallgatja. Gál Sándor meseregényének megjelenését nagyon vártam. Jó, hasznos volt-e, vagy sem, utólag nehezen dönthetem el, mindenesetre ismertem az előéletét, történetét. Legalábbis többet tudtam róla, mint a többi olvasó. Szerzője elmondta: a könyvet tulajdonképpen kislányával együtt írta, a gyerek rajzokat is készített hozzá szorgalmasan, sajnos, nem ezek a képek illusztrálják a kötetet, bár Somorjai Éva kedves- vidám, hangulatos, a mesét stílusosan kiegészítő, szellemes rajzai ellen a legkisebb kifogás sem merülhet föl. A négy év körüli gyerek ihlette mese hasonló korúaknak íródott — bár a nagyobbacskák, az önállóan olvasó elsősök, másodikosok is élvezik; meseszövése egyszerű, nincs teletűzdelve fölösleges mellékcselekménnyel, a szál lényegében egyenesen vezet a házvásárlás tervezgetésétől a Hétpettyes házikó kertjében a jókedvcsináló meggyet termő égig érő fáig. Családi idill — mesében elbeszélve, így is jellemezhetnénk a könyvet. Hiszen Évikén, a központi szereplőn keresztül az egész családdal megismerkedünk: a falun élő nagyszülőkkel, a szülőkkel, környezetükkel, életmódjukkal. Sok-sok Évikééhez hasonló család él a kis- és nagyvárosok lakótelepein, s az ottani gyerekek is kertes házra vágynak, ahol szabadnak érezhetik magukat, ahonnan nem kell órákig buszozniuk, hogy kijussanak a nyomasztó betondzsungelből, ahol egyedül is lehetnek, ha éppen arra, s ha meg arra szottyan kedvük, mindenkit meghívhatnak vendégségbe, annyi sült krumplira, hogy elég is legyen meg el is fogyjon, mert nincs házsártos szomszéd, csak jó barátok vannak. Csak éppen nem minden gyereknek adatott olyan apa, anya, aki boldogan teremt otthonában mesevilágot, aki gyereke első vágyakozó-kérő szavára félreteszi a „világ legsürgősebb” dolgát és mesét játszik. Márpedig éppen ezt, a „felhívás mesére, játékra” írói alapállást tartom Gál Sándor mesekönyve legnagyobb erényének. A mesekönyvek többsége ugyanis passzív, nem serkenti a gyerekének olvasó felnőttet arra, hogy életünk egyik legcsodálatosabb élményét élje meg: intim külön- világot teremtsen magának és gyerekének. De az a világ ne legyen lakatlan sziget. A. A. Milne Magány című versével rokon a Mese a Hétpettyes házikóról: Van egy kis házam, odamegyek, ha túl sok ember zavar, van egy kis házam, odamegyek, (Gál Sándor: Mese a Hétpettyes házikóról]
