Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Bertók Imre: A tankönyvírás és -fordítás általános és nyelvi problémái

fontossági sorrendben, minden nyelvi szinten fellelhetők. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a magyarországi tanterv a meghatározás, a felismerés, a megnevezés szintjén támaszt nyelvtani, helyesírási és az anyanyelvi képességek fejlesztése terén követelményeket. A mi tantervűnk is ugyanezeket a követelményeket támasztja, a helyesírásban kihangsúlyozza a készségeket, de nem említi a képességek fejlesztésének követelményét, ugyanakkor bővíti az összevetés kívánalmával a szlovák és a magyar nyelv viszonylatában a követelményrendszert.

Az új tanterv nem mentes a vagylagosságtól a szakterminológiában. A 8. osztályos tanterv, hol alárendelő és mellérendelő, hol alárendelt és mellérendelt terminus techni- cust használ (Tanterv 44. és 49. 1.).

Tanterveink nem véglegesek, 1984-től az alapiskola tanterveit fokozatosan átdolgozzák, s ennek megfelelően a tankönyveinket is.

A KÖNYV JELLEGŰ NYOMTATOTT TANESZKÖZÖK

A könyv jellegű nyomtatott taneszközöket komplexitásukban kell látnunk, vagyis: tankönyv, munkafüzet, (munkalap), módszertani kézikönyv. Ezek kölcsönösen kiegészítik egymást. Míg a tankönyv a kommunikatív, kognitív és formatív funkciót látja el, addig a munkafüzet (-lap) az anyanyelvi készségek mindenoldalú kibontakoztatására hivatott. Gyakorlatai a tudatos helyesírást, jól hangsúlyozott, kifejezett olvasást, helyesen artikulált beszédet, a szóbeli és az írásbeli kifejezőkészség fejlesztését, ugyanakkor az anyanyelv rendszerének biztos ismeretét célozzák.

A TANKÖNYV NYELVEZETE, SZÖVEGTANI SZERKEZETE, STlLUSKÉRDÉSEI

Tanulóink beszédében gyakran találunk frázis-panelokat, ezek jelzik, hogy tankönyveinkben még előfordulnak üres, lapos frázisok, szecessziós szóvirágok és töltelékszavak. Az ilyen stílus leginkább a polgári nevelés, az irodalmi nevelés és az irodalom- történet tankönyveiben talál melegágyra. Tankönyveink több tízezres példányszámban jelennek meg. Pedagógusok, tanulók, szülők naponta forgatják őket, bírálják jogosan és jogtalanul valós és vélt hiányaikért. A társadalom elvárja tőlük, hogy az anyanyelvi kultúra ápolói legyenek, nyelvezetük, stílusuk kifogástalan legyen. A tankönyv nyelvezetétől elvárjuk, hogy feleljen meg:

a) az érthetőségnek (tanulhatóságnak),

b) a tárgyszerűségnek (szakszerűségnek),

c) a felolvashatóságnak.

(Gráf Rezső: A tankönyvek nyelvéről. MNyőr 1979/2, 163. 1.)

Ennek a megvalósítása érdekében figyelembe kell venni a tanulók életkorát, a tudománynak az adott időben való állapotát, a tantárgy jellegét, a tantervi célt és feladatokat s egyebeket.

Üj tankönyveink némelyikét el kell marasztalni, elsősorban az országos tankönyveket, melyek döntő részben a matematika és a természettudományi tantárgyakra készültek, mivel a gyermek életkorát figyelmen kívül hagyják. Például a Fizika 6 B 17. lapján ezt olvashatjuk: „Tudjuk, hogy az atom elektromosan semleges, s azonos számú elektront és protont tartalmaz. Ezekből az ismeretekből azt következtethetjük, hogy az elektron elektromos töltése szükségszerűen ugyanakkora, mint a proton elektromos töltése. Helyes-e az elgondolásunk? Ha a proton elektromos töltése nagyobb volna, mint az elektroné, lehetne-e az atom elektromosan semleges? Vagy akkor pozitív, illetve negatív elektromos töltése volna? Határozd meg, hány elektron van egy atomi burkában, ha atommagjában négy proton van!” Ehhez nem szükséges magyarázat.

A tantárgyak iskolai nyomtatott taneszközei didaktikus szakszövegként jelennek, meg előttünk. Ebből következik egynéhány jellegzetességük:

a) mint általában az írott nyelvet, a nyomtatott iskolai taneszközök szövegét isjellemeznie kell a szerkesztettségnek. Ez azt jelenti, hogy a nyelvtani követelmények alapján szerkesztjük a szöveget;

b) érvényesülni kell az igényességnek — tehát ne legyen a nyelvezet egysíkú, szere