Irodalmi Szemle, 1984

1984/6 - Finta László: A lusta királyság (mesejáték]

LUSTÁCIUSZ (A vesszőt suhogtatja.) Hegyeket nem kell, de egy kis földet a virágok­nak, bokroknak ... Mint eddig ... És persze fát a palotának, télire ... FENE GRÖFJA A tetőt is illenék megjavítani, mert becsorog... De hol vannak? (Pacá­hoz) Hol van a királykisasszony? PACA MESTER (A lugas felé néz.) Épp itt jönnek, Ä királyfival... (Meghajolnak.) Hódolatunk a királyi gyermekeknek ... Ä (Dubi-Dubihoz) Apám, igaz, hogy Csecsebecse férjhez megy? CSECSEBECSE (Fejére üt a vesszővel, melyet Lustáciusz kezéből kap ki. Kergetőznek ... Csecsebecse függőhintára ül, és hintázik.) Paca mester már vőlegényt is talált nekem. Igaz, Pacácska? Az Álmost! (Nevet.) DUBI-DUBI (Szörnyű pilantást vet Pacára, aki ijedtében megmerevedik.) Viccelt, bize- nyára! Rossz vicc, biztosíthatlak. BOMBA, KARTÁCS (Marcit hozzák rövid láncon.) DUBI-DUBI (Marcihoz) Mielőtt éhen halsz a várpincében, megnézheted, mit mertél ócsárolni. (Gúnyosan) Ezermester! LUSTÁCIUSZ (Csecséhez) Odaadná felséges kisasszonyom azt a vesszőt? Vigyázni kell rá!... Nem játékszer. (Elveszi.) FENE GRÖFJA (Már türelmetlen.) Lárifári! Álmos, nem Álmos! Mind egyforma a férj néhány év múlva ... Miért ne? Hasznunk lehetne belőle! ÁLMOS (Észrevétlenül érkezett, és a beszélgetés egy részét akaratlanul hallotta.) Miféle rossz vicc? Miféle haszon? Én virágot szedtem a kisasszonykának. Tessék. (Átadja a virágcsokrot.) CSECSEBECSE (ijedten) Köszönöm, Álmos. Én nem akartam viccelni... LUSTÁCIUSZ (Álmoshoz) Hallottad, Álmos! A kisasszonyka nem viccel! Most pedig... Neki a kapálásnak, vagy ... ÁLMOS (Megérti a cselt.) Vagy? Vagy mi történhet? Mondja csak végig! Hallja? PACA MESTER (remegve) Arról van szó, Álmos, hogy a kisasszonyka kedvéért vállal­nod kellene megint... jó kedvvel... a munkát. ÁLMOS Munkát bármikor és bármilyet. De a vesszőt.. . már nem! Azt nem! Az nem volt az egyezségben! DUBI-DUBI (vészjóslón) Csecsebecse... Most nagyon vigyázz, mit mondasz!... MARCI (Csecsebecséhez) Kisasszonyka, mondja szépen, amit apuka hallani akar! Le­gyen jó kislány... Amilyen maszatos a sok piperétől, még talán örülhetne is, hogy olyan derék fiút kap, mint Álmos! CSECSEBECSE (Fúj, prüszköl Marcira.) Mit merészel? Kicsoda maga egyáltalán, hogy a király lányával így mer ... MARCI (Mosolyog.) Hármat találhat. De hogy lusta nem vagyok, az biztos. Nekem bizony ilyen maszatos képű lány nem kellene ... És Álmos helyében jól meggondol­nám ... CSECSEBECSE (Nagyon zavart.) Álmos... Nem tudom... Nem kérhetek tőled sem­mit ... amit magad nem akarsz. ÁLMOS Tudja-e a kisasszony, mit jelentett nekem, hogy az előbb... Hogy elfogadta a virágokat... Nekem az többet jelent... Nem szavalok én itten, mint ezek . .. Ám legyen! Dógozok tovább, hogy a kisasszonykáék, meg mindenki... Legyen, ahogy eddig vót. Bánom is én . .. Csak a virágot fogadja el mindég ... CSECSEBECSE (lesütött fejjel, talán könnyekkel) Elfogadom Álmos, elfogadom. LUSTÁCIUSZ Elég a csicsergésből! Készüljön mindenki! Hahó! Itt a csoda! Gondoljatok arra, amit a legjobban kívántok. Most, hogy három napja éheztünk, remélem, ízlik mindenkinek. Jó étvágyat! Álmos! Az ásót! A kapát! A vesszőt! Most! Álmos ásni kezd, majd kapál. Lustáciusz a hátán táncoltatja a vesszőt, hasztalan. Az egész társaság behunyt szemmel, tátott szájjal várja a sült galambot. Hiába. Csak Klitty-Klatty és Marci dőlnek jobbra-balra a nevetéstől. FÜGGÖNY (A mesejáték Második felvonását szeptemberi számunkban közöljük.)

Next

/
Thumbnails
Contents