Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - Bertók Imre: A tankönyvírás és -fordítás általános és nyelvi problémái
Bertók Imre A TANKÖNYVÍRÁS ÉS -FORDÍTÁS ÁLTALÁNOS ÉS NYELVI PROBLÉMÁI A tudományos-műszaki forradalom, az elektronika, a Hold-utazás, a lézertechnika és a televízió korában is még mindig a tankönyv a tanuló egyik, bár nem egyedüli alapvető munkaeszköze, s még sokáig az is marad. A Csehszlovák Közoktatási Rendszer Tervezete alapján különböző minőségi szintű, új nyomtatott könyv jellegű tanszerekkel látjuk el az iskolákat. A szemléletváltás, a tartalmi és a módszertani újítás és a társadalmi elvárásoknak nem mindig és nem mindenben eleget tevő kiadványok szükségszerűen magukkal hozták, hogy tankönyveink a kritika pergőtüzében állnak. Persze kevesen ismerik az objektív és szubjektív okokat, még kevesebben tudhatják, hogy egy tankönyv minimális átfutási ideje a koncepciótól a disztribúcióig két év. A tankönyvalkotás (-készítés, -írás, -szerkesztés, -összeállítás) folyamatának általános sémáját címszavakban így vázolhatjuk: tanterv — tankönyvkoncepció — tankönyv- kon$pektus — kézirat — -illusztrálás — bírálatok — előszerkesztés — átdolgozás — állásfoglalás — jóváhagyás — korrekciók — végleges szerkesztés — műszaki szerkesztés — tükör — nyomda — két hasábkorrektúra — makettálás — oldalkorrektúra — szemleív — imprimálás — disztribúció. A tanterv az oktatási minisztérium által jóváhagyott, kötelező állami dokumentum, amely az iskolatípus jellegének megfelelően előírja osztályonként az egyes tantárgyak cél-, feladat-, követelményrendszerét, óratervét és tartalmazza az utasításokat. Milyenek a magyar nyelv tantervei? Sajnos, eléggé zártak. A tudomány újonnan feltárt eredményeit és a fejlődés folyamatát a régi módon nem lehet a tananyagtervezésben érvényesíteni. Ehhez új típusú, sokoldalúan nyitott tantervre van szükség. Olyanra, amely lehetőséget ad arra, hogy —• mivel egy állami dokumentum tartalmában nem újulhat meg rövid időszakonként — a szakos pedagógus a tanítás folyamatában önmaga aktualizálhassa és korszerűsíthesse oktató-nevelő munkájának tartalmát azzal, hogy a megadott keretek között, a feldolgozott témában alkalmazza a tudomány kodifikált új eredményeit. Ennek a pedagógiai felfogásnak az érvényesítéséhez az eddigieknél sokkal nyitottabb tantervre van; szükség. Az új tanterv (5—8. oszt.) nem tananyag-, hanem követelményközpontú, más szóval eredménycentrikus. A tantervek nem azt határozzák meg elsősorban, hogy mit kell megtanítani, hanem, hogy mit kell elérni a tananyag megtanításával. A tananyag így alárendelődött a tantervben a feladatoknak és a követelményeknek. így a feladatok és a követelmények összehangolt együttese lett az új tanterv legrészletesebben kidolgozott két fejezete. Hiánya, hogy nem tesz különbséget a törzsanyag és a kiegészítő anyag között, ezért a követelményrendszere maximális. Sajátossága a magyar és a szlovák nyelvi jelenségek összevetése, de itt a kontrasztivitások szempontjából nincs átgondolt rendszer, ezt a vonását a tantervnek az esetlegesség és a szórványosság jellemzi, vonatkozik ez elsősorban az alapiskola alsó tagozatú magyar nyelv tantervére. Ha összehasonlítjuk a magyarországi tantervvel, azt látjuk, hogy felépítésében lényegesen azonos. A miénkből hiányzik az olvasás komponense, a törzsanyag és a kiegészítő anyag elkülönítése, viszont konkrét kontrasztív nyelvi fenoménok, ha nem is rendszeresen és
