Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Tőzsér Árpád: Egy diófa és környéke (tanulmány)

29 Idézi Waldapfel József: i. m. 347.

30 Ifj. Barta János: A nevezetes tollvonás. Akadémia, 1978. 109.

31 Uo. 29—45.

32 A Fels. Il-ik Leopold királyunk halálára (1792) című versében ezt így fogalmazza meg a költő:

Bézárlott ajkaink íme kinyíltanák:

Nyelvünk még azok is jelveszik, akiket Német, rác anya szült; szélűbe, mindenütt Zeng már a magyar oskola.

33 Idézi Lukács György: i. m. 691.

34 Azt a tényt, hogy Baróti Szabó Dávid nemcsak a magyar versmértéket, hanem a versnyelvet mint olyat is megrejormálta, először Arany János jogalmazta meg, így: „Márpedig mi legkevésbé sem habozunk az ö működését általában reformnak jellemezni. Nem az idegen versalakok behozását értjük, ami csak közvetve használt; hanem az ez alakokkal mintegy természetesen megtömörült költői nyelvet, melyre az első, tömeges példákat Baróti Szabó merénylete szolgáltatá.” (Arany János: Prózai müvek. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975. 542.)

35 Szegedi-Maszák Mihály: i. m. 269.

Kopernikusz feje, gipsz, 1972