Irodalmi Szemle, 1984

1984/6 - Kovács Magda: Csillámka (mese)

pislogva. — Igaz. S nemcsak holnap, hanem ezentúl minden áldott reggel — mondta Csillámka, és betartotta a szavát. Hajnalonként fogta a gyolcsokat, a finom homokot, s munkának látott. Serényen, fürgén dolgozott, s a dalról sem feledkezett meg. Üvegországba visszatért a biztonság, a derű, a jólét. Kvarckristály és Csillámka egyetértésben éltek a szép tükörteremben. Burgundi uram most már biztos kézzel csappantgatta a szúnyogokat, Butélia asszonyság pedig még több mákos rétest evett.

— S mindez — nézett egyszer körbe Csillámka — a munka gyümölcse. Milyen jó, hogy megtanultam a munkát.

— Mindazonáltal — jegyezte meg csipkelődve Kvarckristály —, sohasem hittem volna, hogy mosónő lesz a feleségem. — Persze, csak csínján, mert egy bizonyos történelmi jelentőségű pofon még mindig élénken élt az emlékezetében.

Hogy valaha is elcsattant-e a párja, nem tudjuk. Az üveghegyek legalábbis nem visszhangozták hétszeresen bele a világba.