Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - Zs. Nagy Lajos: Volt egy kutyám, Boszorka-macska (gyermekversek)
ZS. NAGY LAJOS Volt egy kutyám: Sátán. Szőrös volt a hátán, és a hasát meg a lábát, sőt az egész szája táját, az oldalát s hosszú farkát, tehát minden porcikáját, a fülét is, a hangját is, a mozgását, vonyítását, hízelgését, harapását, ébrenlétét és alvását fekete szőr borította. Ha beugrott a Dunába, fekete lett a hulláma, feketék lettek a halak, Duna fölött a madarak, feketék lettek a méhek, a szakállas tengerészek; ha jól megugatta őket, elfeketedtek a rétek, a zöld füvek, kék virágok — a fűz feketén virágzott. S mert ő volt e költő őre, ez is fekete lett tőle. Aztán egy fekete reggel elment ő a fellegekkel. Azóta a világ olyan sokszínű és ragyogó! Csak én vagyok fekete és szomoró ... Van egy macskám, tarka-barka, Zsélyben van a füle-farka, meg a szeme, szeme kékje, az is elköltözött Zsélybe. Ez a macska, ez boszorka: mindig szép hűvös az orra, s több esze van — anyám mondta mint száz otromba s goromba fehér egérnek. Ez a barka-tarka macska — Zsélyben van a farka-lába — amikor csak ő akarja, akkor megy be a konyhába. S mert nem szeret társalogni holmi egerekkel, megiszi az összes tejet már homályos reggel. Ö a legokosabb macska Karikásban, Zsélyben. S boszorka is: látták már őt szállni seprűnyélen. Boszorka-macska Volt egy kutyám
