Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - KRITIKA - Grendel Lajos: A Semmi színe előtt
Grendel Lajos A SEMMI SZÍNE ELŐTT Tóth László legújabb verskötetének Jónás, a cet és az Űr /A Legújabb Testamentumból) című szövegében nem a cet nyeli el Jónást, hanem Jónás nyeli el a „halat”, majd amikor partot ér a lába, kiokádja, s „újdonsült hites szolgájának, az Úrnak segedelmével” Ninive helyett Tarsisba indul. A kötetnek ez a „Legújabb Testamentumból” vett példázata világítja meg talán a legfrappánsabban Tóth László költői attitűdjének és látomásának az alapeszméjét, amely aztán más-más nézőpontból és megközelítésben a kötet ciklusokba szervezett és ciklusokon kívüli szövegeiben újra és újra felbukkan. A Legújabb Testamentum Jónása nem engedelmeskedik az Úrnak, s a bálnával is elbánik. (Különben is, még néhány évtized, s félő, hogy az Úrnak nem áll többé módjában bálnát küldeni Jónás útjába, mert a mohó Jónás lassan az utolsó bálnát is elnyeli.) De Jónás nemcsak a bálnával bánik el könnyűszerrel, hanem hovatovább a már máskülönben is a szolgájává alázott Úr szolgálataira sem fog igényt tartani, úgy megnövekedett az önbizalma. Egy napon talán a Törvényt is összetépi, s helyette megalkotja a jónási Törvényt, amelyben nem biztos, hogy sok köszönet lesz. Pedig Tóth László Legújabb Testamentumának a Jónása még csak nem is az elvetemült Antikrisztus. Csupán úgy érezheti, erősebb az Úrnál, legalábbis látszatra, s ez önfejűvé teszi, és mérhetetlen önbizalommal tölti el. Tóth László, a modern példázat (vagy anti-példázat?) költője azonban, mint később látni fogjuk, nem osztja Jónás bizakodását. Bár nem mondja ki expressis verbis, alighanem aggasztja, hogy a Legújabb Testamentumból — amelynek első fejezeteit az újkor hajnalán kezdték írni, s még befejezetlen a Mű —, éppen az Úr hiányzik: (Tóth László: Istentelen színjáték/ „istenben én már nem hiszek régen ástam én gödröt akkorát is amelybe ő is vígan belefér az ásóban lápátban még hiszek megreszelem ha éle kicsorbul s ha nyele törik el újat faragok isten nem reszelhető isten nem faragható isten tehát nincs mert milyen isten lenne és hogyan hihetnék abban akin még én se tudok segíteni a temetés fordított teremtés” [Monológ a hitről)
