Irodalmi Szemle, 1984

1984/5 - FÓRUM - Révész Bertalan: Az alapiskolától a diplomáig

tésétől sokan idegenkedtek, sőt megvalósítását egyenesen lehetetlennek tartották. Mára azonban a kételkedők köre Is egyre zsugorodik, miután a felvételik nyomán mind gyakoribbá váltak az eredményekről szóló visszajelzések. S noha az eddig elért eredmények valóban biztatóak, még mindig akadnak pedagógusok, s nem is kevesen, akik a felsőfokú továbbtanulásra való felkészítésnek ezt a módját — kényelemből vagy az ügyszeretet hiányából — lebecsülik, tehát ténylegesen nem is végzik, jóllehet kényszerítő szükségességét maguk is elismerik. A továbblépés — mely az eddigi tapasztalatok alapján reálisnak tűnik — mindenekelőtt három tényezőtől függ: 1. a tanár fel- készültségétől, felelősségteljes hozzáállásától; 2. az oktatás módszerének szakszerű kidolgozásától; 3. az ellenőrzés következetes szigorától. Továbbá úgy véljük, hogy sokat lendítene az ügyön, ha minél előbb beindulna a korábbinál gondosabban szervezett s ötletesebben, szakszerűbben megtervezett továbbképző tanfolyam, elsősorban éppen a reál tantárgyakat oktató tanárok részére.

3. Mintegy öt-hat éve van érvényben az a főhatósági rendelkezés, amely meghagyja a rektoroknak, kari dékánoknak, hogy a nemzetiségek vonatkozásában ne csak a felvételt kérelmezők számához viszonyítva, hanem a népesség számát is figyelembe véve: arányosan vegyenek fel nemzetiségi diákokat — feltéve, természetesen, ha megfelelnek a kívánt követelményeknek. E nagyvonalú rendelkezést azonban a nemzetiségi tanító- és tanárképzést is ellátó két karon — a nyitrai Pedagógiai Karon és a bratislavai Bölcsészettudományi Karon — kívül sehol másutt nem sikerül betartani, mivel a jelentkezők száma mind abszolút értelemben véve, mind a lélekszámhoz viszonyítva igen alacsony. Akik azonban felvételt nyernek, azok a kezdeti akadályokat leküzdve, jól megállják a helyüket, és tanulmányaikat sikeresen befejezik. Kivételek persze mindig akadnak — hol többen, hol kevesebben. Ezek bukdácsolva indulnak s keservesen küzdenek a bentmaradásért; egyik az első évfolyam végéig összeszedi magát, a másik nem, egyiken segít az évfolyamismétlés, a másikon az sem.

Hivatásunknál fogva abban a helyzetben vagyunk, hogy jő két évtizede közvetlen közelről figyelhetjük ama négy egyetemi kar diákjainak az életét, munkáját, melyeken hagyományosan népes magyar nemzetiségű diákság végzi tanulmányait. Tapasztalataink alapján felelősséggel állíthatjuk: noha kétségtelenül hátrányt jelent diákságunk bizonyos hányada számára, hogy a szlovák nyelvű matematikai, fizikai, kémiai, biológiai szakterminológiát csak hézagosan ismeri, s kifejezésbeli készsége sem éri el ezen a nyelven a kívánt szintet, mégsem emiatt kényszerül egyikük-másikuk a tanulás feladására, hanem amiatt, hogy ezek a hallgatók egészében véve igen gyenge képességűek, a szorgalmuk, munkafegyelmük hasonlóképpen elégtelen, s ezért már a középiskolában sem szerezhették meg azt a bizonyos tudásminimumot — egyszóval eleve nem rendelkeztek azokkal a feltételekkel, melyek az egyetemi stúdiumhoz szükségesek. Akiben viszont megvan a felsőfokú tanuláshoz szükséges adottság és tudásvágy, s ezzel a kívánt szorgalom is párosul, ha a képesség teherbírása összhangban áll a feladat teljesítésének súlyával, úgy a fentebb említett hátrányok előbb-utóbb behozhatók. Ezt ékesen bizonyítják a Nyitrán végzett agrármérnökök és pedagógusok százai és ezrei.

4. A magyar tanítási nyelvű gimnáziumok statisztikáiból, jelentéseiből úgy tudjuk, hogy a legutóbbi évekig — országos átlagban — osztályonként a diákok 75—80 százaléka tett felvételi vizsgát valamilyen felsőfokú tanintézetben; 55—60 százalékuk bejutott s mintegy 50—55 százalék be is fejezte tanulmányait; vagyis egy-egy gimnáziumi osztály végzettjeinek a jó fele szerzett egyetemi, főiskolai diplomát. Ezek az adatok pontosan egyeznek a legutóbbi (1980-as) népszámlálás adataival, mely szerint nemzetiségünk számához viszonyítva a gimnáziumi érettségivel rendelkezők százalékaránya 3,2, az egyetemi-főiskolai diplomával rendelkezőké 1,63. Ez utóbbi — népszámlálási — adatok meggyőzően bizonyítják az előbbi, magunk gyűjtötte adatok megbízhatóságát, legföljebb az utolsó (50—55 %) jött ki azzal a mindössze néhány százalékkal magasabbra, amennyit a szakközépiskolákból továbbtanulók képezhetnek. A fenti adatoknak az egybevetéséből azt az egyértelmű következtetést vonhatjuk le, hogy a vonatkozó időszakban a szlovák diplomások százalékarányát (3,87) csak abban az esetben sikerült volna valamelyest megközelítenünk, ha valamennyi gimnáziumi abituriensünk elvégzi -az egyetemet — ami ugyebár képtelenség... Azóta bő három év telt el, s úgy véljük, egyre nehezebbé válik a felzárkózásunk. Sőt, bizonyosra vehető, hogy diplomásainknak .a szlovákokéhoz viszonyított aránya tovább romlik, éspedig többek között a gimnáziumi