Irodalmi Szemle, 1984

1984/5 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: Szeder Fábiánról és földijeiről, a palócokról

azok nyelvét, családi szervezetét, hiedelemvilágát, lakáskultúráját stb.

Pintér szerint a palóc név szláv eredetű, mely „síkon-gyepen” lakó népet jelent, ellentétben az ugyancsak szláv eredetű „hornyák” elnevezéssel.

A palóc-eredetet kutatva ő már tovább merészkedik, s bátran kijelenti, hogy „a palóc elnevezés alatt élő népcsalád a honfoglaló magyarok bejövetelét jóval megelőzőleg már itt lakott”. Pintér „Skytha- hun-avar” maradványként emlegeti őket, kik „már a honfoglaló magyarok által, mint baromtenyésztő s földművelő nép, jelenlegi lakó helyeiken találtatván, a honfoglalás könnyítéséhez hozzájárultak és mint lényegében a magyarral egy nyelven beszélők s vérrokonok — s mint talán már élőbbről keresztények is, az állam alkotó magyarokkal, mindjárt az első században, nemzettestté olvadtak”.5

Tudománytörténetünk 1880-ig — Pintér Sándor A palóczokról c. munkájának megjelenéséig — nem tart számon jelentős kutatót a palócok körében. Ezt az állítást csak 1975-ben cáfolta meg Selmeczi Kovács Attila a Reguly Antal Palóc jegyzetei 18576 c. kiadványához Irt előszóban. Ebből idézzük az alábbi részt:

.. több mint két évtizeddel megelőzve Pintér Sándort, akit a legjelentősebb palóckutatónak tartanak, járt a palócok között egy igen sokoldalúan képzett, nagy gyűjtési tapasztalatokkal rendelkező fiatal tudós: Reguly Antal. Reguly kora tudományos kutatását jelentősen felülmúló komplex gyűjtési módszerrel dolgozott: antropológiai mérések, leírások mellett nyelvjárási, etnográfiai, geográfiai kutatásokat végzett”.7

Itt jegyezzük meg, hogy Regulynak a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában heverő mintegy ötszáz oldalas, a palócokra vonatkozó gyűjtésanyagára csak 1952-ben hívta fel a szakemberek figyelmét Balassa Iván etnográfus. A tovább kallódó kéziratot végül Selmeczi Kovács Attila rendezte sajtó alá, s a kiadást 1975-ben az Egri Múzeum tette lehetővé.

Reguly alapos „geographial és ethno- graphiai” jegyzeteit nagy haszonnal forgathatják a mai palóckutatók is. Érdemes mindenképp odafigyelni arra, amit nagy tudósunk a palócföldről s az itt élő nép őseiről mond. Az ipolymentieket egyébként így jellemezte jegyzeteiben: „Jobb módú, értelmesebb, nyíltabb, bátrabb, életrevalóbb, szorgalmasabb. Magas, husszu nyakú, nyúlánk, fiatal korában, 25 éves korátul kezd lassan hízni.”8

A palóc nép babonás voltára Mikszáth előtt már Reguly is felfigyelt. íme a bizonyíték: „Szellemiséget lát abban (mármint az Ipoly menti palócság — Cs. K. megj.), ha valaki nem tanulván az orvosi tudományt, mégis gyógyít. Úgy érzi, mintha isten által volna különösen meg áldva. Ez öszve függ hajlamával a babonára a népnek .. ,”.9

A kutatások során hosszú időn át vitatott kérdés volt (s részben még ma is az) a palóc terület pontos körülhatárolása. Reguly a múlt század közepén a Mátra alját, Salgótartján környékét, a Karancs vidékét és az Ipoly mentét tartotta a palóc vidék központjának. Vámbéry Ármin 1895-ben A magyarok keletkezése és gyarapodása c. munkájában értekezett a palócokról, akiket ő — Pintérrel szemben — a honfoglalás után megtelepedett népként tartott számon. „Ott, ahol ma a magyar népiség zömétől nyelvjárási tekintetben elütő nagyobb tömegekre akadunk, mint például a palócoknál, ott határozottan azon később érkezett és egy csomóban megtelepedett török töredékkel van dolgunk, akik akkor jöttek honunkba, midőn a mai magyar nyelv már régen teljesen kész volt.”10 — írja tanulmányában.

Egy újabb kutató, Istuánffy Gyula a népcsoport települési helyét próbálta ismét körülhatárolni. Szerinte a palócság „azon nagy területen lakik, mely Borsod, Heves, Gömör, Hont, Bars és Nőgrád megyék összeszögelő részeit magában foglalva, a Mátra éjszaki lejtőitől körülbelül a Rima és Sajó völgyéig s a Bikk hegységtől nyugatra az Ipoly folyó lapályáig terjed.”11 Eredetüket illetően nem volt külön véleménye, de az előzőek állításait se tartotta meggyőzőnek.

Amennyiben Szeder Fábián földijei a honti palócok voltak, s hozzájuk legközelebb álltak a nógrádiak, fontosnak tartom a róluk megjelent munkák áttekintését is. Elsősorban a megyei monográfiákat vettem szemügyre. A Borovszky-iéle Hont megyei monográfiában egyebek közt így írtak a palócokról, illetve az Ipoly menti magyarokról: „a palóczok (mely nép síkon, gyepen lakó népet jelent) a törökkel azonos törzsből származnak és részben a honfoglalás után telepedtek le hazánk területén, erős védgyűrűt alkotva a meghódolt szláv őslakők és a honfoglaló magyarok között. Ezek idővel teljesen beol