Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Tőzsér Árpád: Egy diófa és környéke (tanulmány)

Bátorságban fog tartani benneteket. Oh Russő, Baylé, Voltér ivadéki! vegyétek;

Lássátok, mik vóltak azok, mi veszélyre vezettek, Tőletek ellopván végtire minden hitet.

Slj, írj, szólj, törd, rontsd, pusztítsd a semmi hitűköt!

Természetesen ez az idézet sem véletlen; ezekben a sorokban is találunk a Ledőlt diófa felé mutató (illetve rá visszautaló) elemeket. Ilyen elem először is megint csak a „méreg” kifejezés az idézet első sorában, de még ennél is fontosabb az „Ök” és a („Mi” jelentésű) „Ti” oppozíció jelenléte a versben. „Ök” (mármint Rousseau, Bayle és Voltaire „ivadéki”, követői, hazai hívei): „veszélyre vezettek”, „Tőletek elloptak minden hitet”; ebből pedig a logika szerint az következik, hogy: „Ti” (azaz a többség, a nemzet, tehát tulajdonképpen „Mi”) hit nélkül, üresen, belső értékek nélkül maradtatok. A veszély okai tehát itt sem „Mi” vagyunk, hanem „Ők”, a „gonosz férgek”, Rousseau, Bayle és Voltaire hazai „ivadéki”, akik a nemzetet megfosztották eredeti értékeitől, hitétől („egész bélig gyökered kirágták”j.

S nem kerülheti el figyelmünket az az ádáz düh sem, amellyel Baróti a „Voltér- ivadékok" ellen fordul e versben: „törd, rontsd, pusztítsd a semmi hitűköt!” — szól1 Alexovitshoz, mintha csak a „viperák szülötti” féle átkozódásokat folytatná.

Még feltűnőbbek a Ledőlt diófa s az 1795-ben íródott Gyerkényi Pyber Benedek úrhoz: című vers kifejezés- és értelembeli egyezései:

Bóldogtalan ország! mikor fogsz pihenni? Sok keservid után örvendezést venni? — Csak alig kezdődik hasadni hajnalod;

Csak alig mosolygott nem is várt nappalod: S ím máris megrontják jobbra tért sorsodot, Sietve készítik gyászos sírhalmodot. —

Ha külső ellenség gyilkolná testedet,

Török kard, tatár nyíl ontaná véredet, Szenvedhetőbb volna. Most pedig fijaid Igyekeznek lenni vesztő hóhérjaid.

Fijaid, akiket emlőddel szoptattál,

Ezekből támadnak némely óriások, Ördögi bordában összeszőtt pajtások, Kik a jakobinus maszlagot lenyelvén, Bs elrészegítő újsággal megtelvén,

Ezen, mondám ezen megkergült fijaid, Vagy igazán szólván, megveszett fattyaid, Ezek a franciák éhes zsoldossal,

Ezek, a latroknak esküdt cinkossai, Szeplősítik neved s hoznak gyűlölségbe, Ezek taszítanak rettentő mélységbe,

Ébredj fel, oh haza, veszd ki üldözőid, Töröld ki világból gyilkos emésztőid: