Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a cseh irodalom Fábry Zoltán írásainak tükrében
Karol Tomiš i Fábry Zoltánnak az irodalom társadalmi szerepéről vallott felfogását és ezzel összhangban a más nemzetek irodalmához való viszonyát kommunista világnézete és internacionalista meggyőződése határozta meg. Elképzelése szerint más nemzetek irodalmi alkotásainak olyan hazai fogadtatásban kell részesülniük, hogy befogadásuk folyamata elősegítse a nemzetek kölcsönös közeledését, s mintegy hídként íveljék át a dolgozó tömegek érdekeivel ellentétes érdekű társadalmi osztályok által elmélyített történelmi szakadékokat. Hídként, melyen át mindkét irányban szabadon áramlanak az emberi szellem maradandó alkotásai, hirdetve a népek közti barátság és kölcsönös megértés gondolatát. E gondolat Fábry valamennyi cikkében és tanulmányában nyomon követhető, ez a határozza meg mindazt, amire más nemzetek irodalmában felfigyelt, s amit róluk papírra vetett. Hídavatás című írásában, mellyel a pécsi Dunántúl Híd rovatának megindítását üdvözli, meg is fogalmazza ezt a gondolatot: „Híd": a név, a tett helyrepótol sok mulasztást. Hídverés készül: találkozás. Tegnapok és határok, idegenkedések és megszokottságok, osztályok és nemzetek ezt sokáig lehetetlenné tették. Most egyszerre, , és; szinte magától eljött a pillanat, amikor Pécs és Pozsony, Debrecen és Sza badka, Szeged és Kolozsvár ellátogat egymáshoz, szót kér, szót kap, és meghallgatásra talál.1 Fábry hangsúlyozza, hogy a szocialista államok megalakulása, és a köztük kibontakozó , új minőségű kapcsolatok tették lehetővé, hogy népeik — tekintet nélkül a nyelvi különbségekre — közelebb kerüljenek egymáshoz. ... igaz költő, igaz író a hidakat óhajtozta és építette. De e hidaknak a tegnap rendjében nem lehetett talaja, alapja. Most a változott valóság, az új lehetőség vonzza és kívánja a hidakat. Mi magyarok sose felejtsük el: a híd a dunatáji ember döntő eszmélése volt. Ady Endre jakobinus dala: történelmi alapokmány. Minden, ami utána jött, őt igazolta.2 A népek, nemzetek és nemzetiségek egymáshoz való közeledése, kulturális értékeik kölcsönös megismerése és cseréje révén Fábry szerint számos vonatkozásában alapvetőr meghatározója az emberi létnek, és nélkülözhetetlen alapja a boldog és tartalmas életének. A híd: béke, ha igazán mondjuk és akarjuk. A híd az ember legbüszkébb műve, az ív az esztétika legszebb vonala, a találkozás az etika legmagasabb foka: emberség szépsége és igaza. A híd: az embertalálkozás szimbóluma és valósága. Zálog és hitel. Szocializmus embersége, népek találkozása nélküle elképzelhetetlen. A híd: a békevalósítás alapja és mindennapja. Híd nélkül semmi sincsen. A híd: minden, mert a híd' a béke útja. A háború legnagyobb ellensége, akadálya: a híd. A híd, melyet emberség kapcsol egybe, erőt vehet minden embertelenségenIs Nem véletlen, hogy ebben a bekezdésben oly gyakran fordul elő a „béke” szó; Fábry egy életen át viselte az első világháború szörnyű megpróbáltatásainak következményeit,. A SZLOVÁK ÉS CSEH IRODALOM FÁBRY ZOLTÁN ÍRÁSAINAK TÜKRÉBEN
