Irodalmi Szemle, 1984

1984/5 - LÁTÓHATÁR - Valentyin Raszputyin: Rudolfio (elbeszélés)

— A lányomtól hallottam magáról. Az utóbbi időben sokat beszél magáról, de én .. _ Zavarba jött, s Rudolf megértette, hogy nehezére esik megkérdezni, amit egy anyának:

okvetlenül meg kell kérdeznie.

— Ne nyugtalankodjék — mondta. — lóval jó barátok vagyunk, nincs ebben semmi rossz.

— Persze, persze — hadarta zavartan az asszony. — De Io szeszélyes kislány, egyáltalán nem fogad szót. Ha tudna rá hatni valahogy... Hisz érti, félek, abban a korban van, amikor félteni kell, butaságokat csinálhat. És aztán, az is nyugtalanít, hogy az. osztálytársai és általában a vele egyidős lányok között egyáltalán nincs barátnője.

— Ez nem jó.

— Értem. Ügy tűnik, maga tud rá hatni...

— Majd beszélek vele — ígérte meg Rudolf. — De Io szerintem jó kislány, ön feleslegesen nyugtalankodik.

— Nem tudom.

— Viszontlátásra. Majd beszélek vele. Minden rendben lesz.

Ügy döntött, azonnal felhívja, nem halogatja a dolgot, annál is inkább, mert a felesége- éppen nem volt otthon.

— Rudolfio! — nyilvánvaló volt, hogy Io nagyon megörült. — Jó fej vagy, hogy fölhívtál. Rudolfio, már megint sírtam.

— Nem szabad olyan gyakran sírni.

— A Kis herceg az oka. Sajnálom. Mert, ugye, ő tényleg járt itt nálunk, a Földöm?'

— Szerintem tényleg.

— Szerintem is. Mi meg nem is tudtunk róla. De hát ez borzasztó. S ha nincs Exu- péry, sose tudtuk volna meg. Nemhiába van ugyanolyan szép neve, mint nekünk.

— Igen.

— S még arra is gondolok, jó, hogy így is Kis herceg maradt. Mert szörnyű lenne, ha hirtelen hétköznapi emberré válna. Nálunk már így is túl sok a hétköznapi ember..

— Nem tudom.

— De én tudom, ez így van.

— És Az ember földjét már elolvastad?

— Mindent elolvastam, Rudolfio. Szerintem Exupéry nagyon okos író. Szinte borzasztó, mennyire okos. És jó is. Emlékszel: Barkót kiváltják a rabszolgaságból, pénzt adnak neki, ő meg gyerekcipőkre költi az egészet és ott marad minden nélkül.

— Igen — mondta a férfi. — És emlékszel Bonnafousra, aki állandóan háborgatta; az arabokat, ők meg meggyűlölték, de ugyanakkor szerették is?

— Azért, mert ha ő nincs, a lehető leghétköznapibb lett volna a sivatag, ő tette; veszélyessé meg romantikussá.

— Remek lány vagy, ha mindezt érted — mondta Rudolf.

— Rudolfio — a lány elhallgatott.

— Figyelek — biztatta a férfi.

Io hallgatott.

— Rudolfio — mondta nyugtalanul a férfi —, gyere ide azonnal,-egyedül vagyok.

A lány körülnézett, odament a székhez és leült.

— Mitől vagy ilyen csendes? — kérdezte Rudolf.

— Tényleg nincs Itthon?

— A feleségem?

— 0 hát. ‘ '

— Nincs.

— Búvalbélelt egy nő. •

— Hát ezt a szót honnan szedted? - . ■ ■ •

— A nagyszótárból. Hozzáillőbb kifejezést nem találtam benne.

— Io, nem szabad így beszélni. .....

— Nem Io, hanem Rudolfio. ‘ '■

— Ja, igen.

— Nemrégen idetelefonáltam és ő vette fel. Tudod, mit mondott? Ha- az’ idények miatt hívsz, azt mondja, fordulj inkább a tanítóhoz. Szerintem féltékeny rňd miattam.