Irodalmi Szemle, 1984

1984/3 - KRITIKA - Zeman László: Megfelel tét ések és korrespondönciák

a Holt próféta a hegyen című vers tolmácsolásakor, kitűnik, ha a szlovák fordításnak és az eredetinek egyaránt 4 — 4 — 4 — 4 — 1 tagolású trochaikus sorait kettesével (a rím tagoló funkciójú) elkeverjük egymással. A ritmus kántáló egyformasága hangtani szinten valósítja meg a versnek az akként élek mint akik mír Változatlanok [S Nezmeniteľnými sedím teraz u stola) sorban összegeződő mondanivalóját, ekképpen a fordításnak ebben is formahűnek kell maradnia.

Tanulságos esete a babitsi metrikai mívességnek, formakikeverésnek a Két nővér. A versben a „tétel" a címben és az első két sorban adott. Ezt — a Vágynak és a Bánatnak rokoníthatóságát,egymásba váltását (az érzelmek ilynemű kettőssége ismert lélektani tény; a Keserédesben is motívumfonál) — variálja, részletezi, élményszerűsíti a folytatás. A szavak síkjában kifejtettnek metrikai megfeleléseként értékelhetjük a versben az alkalmazott ritmikai képletek egymásbajátszódását. A disztichon itt a leírásban alkalmazható fogódzónak minősül; a vers cseh fordítása, amint mondtuk, ennek hangsúlyos mintáját követte. A versnek ugyan csak egyetlen szabályos hexa- metrikus sora van (Két komoly árvaleány termetre meg arcra hasonlók), de ha kimetsszük az igényelt sorrészt, a hexameter másutt is előtűnik (/Két nővér megy, ó) Lélek, örökkön, az egyik előtted, a másik utánad; [a] holt Szerelem leányai ők, ga- lambszinü hollók). Túlnyomórészt azonban az anapesztusok egymásutánja mutatható ki: az egyik a fekete Bánat, a másik a vérszinü Vágy; Egymást szeretik, soha el nem válnak, összefogódnak; s jön egyre mögötted a fekete Bánat, előtted a vérszinü Vágy (Babits a hangsúlyos rövid szótagot gyakran alkalmazza arzisként). A disztichonos sorkapcsolatot a hosszú sorokkal társuló rövidebb és kifejezetten kettétagolódó, olykor „csonkalábas” sorok sejtetik. A disztichont bizonyítandó Rába György a Két komoly árvaleány . . .-tói számított négy sort idézi, valamint verstani tájolódásként az Oj leoni- nusokra hivatkozik.26 (A vers metrikai jellemzését megtaláljuk J. Soltész Katalin ismert monográfiájában is.)27 A verset eszerint áthatja az időmérték, bár azt szinte sehol sem tudjuk egyértelműen megoldani. Például a fentebb kiírt második sorában {az egyik a fekete ■..) az anapesztikus lejtésnek, amennyiben a „másik” szóalak elé (lehetséges) szünetet iktatunk, blokkoljuk a folytatását, sőt a névelő törlésével a sor elején az egész sor daktilusossá változik. A refrént alkotó két sorban — S szól néha könnyezve a Vágy: „Én vagyok a Bánat." / S szól néha nevetve a Bánat: „Én vagyok a Vágy.’’ — egyrészt erősödik az intonációs tagolás hatása, másrészt a sorok második felében ereszkedő lejtés jelenik meg. Egyszóval anapesztus és daktilus, szó- taghossz vagy iktusként fellépő hangsúlyos rövid szótag mind részt vesz a ritmus pulzálásában, s mi, amint állandó helycseréjük miatt a Vágyat sem tudjuk a Bánattól, ugyanúgy az egymásba oldódó ritmusképieteket sem vagyunk képesek különválasztani ... A költeményben az időmértékkel, azaz tartamviszonyokkal kölcsönhatásban a mondatszakaszok szerinti tagolásra támaszkodó intonációt (az előbbi ennek részeleme) érezzük rendező elvnek vagy ritmikai eredőnek. Ez a refrénsorokban, azok kifejezett kettétagoltsága folytán is, rávezetőnek látszik. A fordítás intonációja ezt az ismétlődő képletet másolva és ismételve igazodik tettenérhetően az eredeti dallammeneteihez, főképpen a következő szólamokban: tá čierna sestra je Žiaľ; občas sa zasmeje Žiaľ; vínom ma ponúka Žiaľ; večne ta bozkáva Žiaľ; Túžba a za tebou Žiaľ. Amint ki vehetjük, az olykor anapesztusos megoldást sem zárva ki (a stále pred tebou kráča Túžba a za tebou Žiaľ), de inkább hangsúlyos daktilusaival s a hosszú szótagú hangsúlyos egytagú szóra végződő sorzárlattal mímeli a fordítás az intonációs hasonulás vezérlésén belül az eredeti mértékeltségét is (ha akarjuk, a pentameter második hemiepeszét: — UU — UU —).

A szövegi jellemzőket gyűjtögetve említhetjük meg a Cigánydal fordításának tartalmi és metrikai ekvivalenciáját (ha a cse’ bogár ki is marad belőle). A vers egyike a keveseknek Babitsnál, amelyeknek zsánerszerű kötöttsége nem engedi meg más színtű elemeknek a belejátszását, vagyis itt a költőnek teljes mértékben vállalnia kell a szerepet, ami szabályozza a fordítást is. Szólhatunk a fordításokat taglalva arról, hogy a Cigány a siralomházban címszava a szlovákban nem teszi lehetővé a stílusszintet tartó lexikális fordítást, s Beniaknak más jelentésű szubsztitúciójával (Cigáň v dome smútku) meg kell elégednünk. A Vers a csirkeház mellől tételsorait vetve össze a szlovák és a cseh fordítással, amely mind az erdetinél, mind Beniak megoldásánál ritmikai és metaforikus csiszoltsága révén művibb és poétikusabb, a cseh