Irodalmi Szemle, 1984

1984/3 - NAPLÓ - Csanda Sándor: A négynyelvű tudós

A hegyeket, ásványokat, állatokat, madarakat. 7. A folyókat, halakat, gyógyvizeket. 8. A főurakat, nemeseket, ezek származását, a főispánokat, székhelyüket, a püspökségeket stb. Néhány diák feljegyzése az adott kérdésekre meg is maradt: később hasonló szellemű kérdéseket intézett Bél a vármegyék hivatalnokaihoz, különböző szakemberekhez, barátaihoz. Fő művéhez országos jellegű anyaggyűjtő munkaközösséget szervezett, s az adatokat több-kevesebb módosítással, ellenőrzéssel fel Is használta. így szinte országos mozgalmat szervezett, s nemsokára fel is jelentették, hogy idegen ország számára hatalmas hírszerző tevékenységet folytat. A pozsonyi Királyi Kancellária és a bécsi udvar ezért vizsgálatot indított ellene, s VI. Károly császár Bélt is jelentésadásra szólította fel. Ö „legalázatosabb jelentés”- ében jószándékát részletesen megmagyarázta, tanúságot tett hazafiságáról, s hangsúlyozta, hogy nagy művével az egész országnak javára lesz. Így sikerült megnyernie terve számára a nádort, sőt magát a császárt is, aki később elrendelte, hogy az érintett vármegyék a róluk szóló ismertetés kéziratát ellenőrizzék, a tévedéseket kijavítsák, és a hiányzó adatokat ki is egészítsék. (Ez részben cenzúrát, nagyobb részben pedig újabb értékes adatokat eredményezett Bél számára.)

A nagy mű előkészítésével kapcsolatban Tibenský igen érdekes adatokat közöl Béllel a Ráday Pál magyar íróval, Rákóczi volt titkárával való levelezéséből. Bél 1718-ban megküldi Rádaynak Parschitius kéziratos munkájának Magyarország leírása másolatát azzal a kéréssel, hogy azt javítsa és egészítse ki. Közli azt is, hogy jómaga Magyarország történeti-földrajzi leírását sokkal jobb változatban akarja feldolgozni. Itt a tervezett művet még Tabella (Kép) címen emlegeti, s így értékeli: „Legédesebb hazánk díszére fog szolgálni, s nagy mértékben fog hozzájárulni a hazánkról terjesztett legrútabb félreértések kiküszöböléséhez.” Ekkoriban már dolgozott a Prodromuson (Előhírnök), amelyben az európai tudományos életet tájékoztatta nagy honismereti művéről, s részleteket is közölt belőle.

A Notitiát értékelve Tibenský többek közt találóan állapítja meg, nagy figyelmet szentel a vegyes, szlovák és magyar lakosságú területeknek (többször összehasonlítja a magyar és szlovák népszokásokat) és a népszaporulatnak is. Zemplénről

és Nógrádról szólva Bél megemlíti a magyar kálvinisták egykés szokásait, s megállapítja, hogy ezekben a megyékben a magyarok asszimilálódnak szlovákokká, s vizsgálja ennek a folyamatnak az okait. (A szlovákok közt szinte ismeretlen volt az egykézés). Az összehasonlítások bemutatására mi a Kishont megyéről szóló fejezetből idézünk: „A szlovákok ... lakjanak bár a dombokon vagy a síkságon, munkájukban kitartóak, földjükkel szinte összeforrottak, nemes lelkűek és erkölcsösek. A síkságiak könnyebben dolgoznak, mert földjük termékeny. Ezzel szemben a domblakókat, de főként a távoli és félreeső hegyek lakóit terméketlen földjük különböző fafeldolgozó munkák végzésére kényszeríti. A széles síkság lakói inkább a fazekasmesterséget űzik. Ezek és amazok is a fából készült tárgyakat és a cserépfazekakat eladás végett az alföldre viszik, ezt „na mezov”-nak, a magyarok pedig mezőnek nevezik. Megélhetésüket többnyire ezen tárgyak eladásából biztosítják. Máskülönben a terméketlen talaj miatt szűkösen és ínségben élnek. Ennek ellenére becsületesek és nem kevésbé ügyesek, mint szorgalmasak.” (Ford. Si- poss Győző)

Bél a Notitia elvi alapvetését a német államismereti iskola képviselőitől vette át, de már munkaprogramja sem volt a külföldi példa egyszerű utánzása. Munkájához szinte egész életében gyűjtötte az anyagot, tapasztalatszerzés céljából sokat utazott, s koncepciójában messze túljutott a német tudósok jórészt politikai jellegű szempontján. A Prodromusban közzétett tervezethez képest az elkészült munka az akkori, új (a török hódoltság alól felszabadult) Magyarország leírására összpontosít, s a történeti ismeretek ennek keretébe illeszkednek be. A megyéken belül a városok, községek szerint adja elő a tudnivalókat, egyaránt merítve a történeti forrásokból (krónikák, oklevelek) és a közvetlen helyszíni tapasztalatokból. Ez utóbbiak teszik művét páratlan tudományos értékűvé s a mai kutatók számára is nélkülözhetetlen forrássá. Rokonszenvvel emlegette Rákóczi felkelését is, de az ilyen sorokat a cenzúra törölte.

Említett fő művén kívül Bél elsősorban tankönyvírással foglalkozott, s már a felvilágosodás íróihoz hasonlít abban is, hogy minden könyvével főként tanító-nevelő célt tart szem előtt. Latin nyelvtant, szlovák nyelvtant, magyarok számára német