Irodalmi Szemle, 1984

1984/1 - Soóky László: Szoboravatás (krimiparódia)

— Igaza van — mondta D. —, a maga helyében én is ezt tenném. Persze, egy fegyveres támadóhoz nem nagyon illik a zokogás.

— Hol van? — kérdezte a lány. Még mindig hüppögött, mintha erőltetné.

— Jó kérdés — mondta D. — Igaz, először azt szeretném tudni, hogy én hol vagyok.

— Nem messze a várostól. Talán félórányira — mondta a nő —, de hazaviszem autóval, akkor csak tíz perc.

— Ennék valamit — mondta D.

— Nincs nálam semmi — mondta a nő —, majd otthon.

— A puskát honnan vette? — kérdezte D.

— Nagyanyám padlásáról. Régóta tudom, hogy ott van, s most elmentem érte.

— A húga halott volt már, amikor rátaláltunk — mondta D. — Aztán engem leütöttek, s azóta jószerével csak most térek magamhoz.

— Azt az embert, aki magát leütötte, láttam.

— Nem követte őt?

— De igen, csakhogy a városban szem elől tévesztettem.

— Mit keresett maga az erdőben, amikor engem leütöttek?

— Én már hamarabb megtaláltam a húgomat, mint maguk, csak elrejtőztem, mert vártam, hogy a gyilkos visszatér.

— Menjünk — mondta D. —, aztán mutassa meg, hol tévesztette szem elől azt a férfit.

— Férfit? — kérdezte a lány. — De hiszen nő volt!

VII.

— Szegény, szegény kedvesem — sóhajtotta L. — Bizonyára te is valamilyen bestiális gyilkos karmai közé kerültél.

— Nincs mifelénk annyi gyilkosság, mint ahogy az az első látásra tűnik — mondta sértődötten a nyomozó. — Mi mindent elkövetünk.

— Ebben egy pillanatig sem kételkedtem — mondta L. — És most már nyugodtan leveheti a kezét a mellemről, mintha alábbhagyott volna a félelmem.

— Khm, khm — mondta a nyomozó. — Csak arra gondoltam, hogy ha a kedvese valóban egy bestiális gyilkos karmai közé került, maga vigaszra szorul.

VIII.

— Nem vagyok túl finnyás alak — mondta D., miközben kibontakozott a nő öleléséből —, de ezen a hófehér ágyon jobban esett a heverészés, mint az előző fekvőhelyeimen.

— Finom falat voltál — mondta a nő. — Már kint a réten, a puskával is szeretkezésre akartalak kényszeríteni, de soha nincs bátorságom megvalósítani az ötleteimet.

— Akár hiszed, akár nem — mondta D. —, amikor megláttalak, ugyanez nekem is átvillant az agyamon. Ennek ellenére, úgy vélem, haraphatnánk valamit, hiszen ezért jöttünk ide.

— Igen, igen — mondta a nő —, de csak akkor juthatsz az életet adó táplálékhoz, ha előtte még legalább egyszer megerőszakolsz.

— így? — kérdezte D.

— így. így — mondta a nő.

— így. így, így? — kérdezte D.

— így, így, így, így, így — búgta valószínűtlenül mély hangon a nő, miközben D. különböző, jobbnál jobb ételekre gondolt.

IX.

— Tudja mit? — fordult L. a nyomozó felé. — Tegye vissza a kezét oda, ahonnan elvette, aztán próbáljon meg elcsábítani. Nem hiszem, hogy feljelentést tennék nemi erőszak elkövetése miatt.