Irodalmi Szemle, 1984
1984/3 - HOLNAP - Grendel Lajos: Talamon Alfonz novelláiról
idők apa-fiú ellentétével foglalkozó novellájában, a Délutánban, a fiú repülőgéproncsra bukkan egy tisztáson. Ez a precízen realista novella, amelynek háromnegyed részében az elbeszélő felvezeti az apa-fiú konfliktust, a végén váratlanul szürrealista látomásba csap át. Az apa a tisztáson talált repülőgépen száguldva géppuskázza eszeveszetten menekülő fiát. A valóság és a fantasztikum síkja között ez a géproncs a híd, miként szimbóluma az erőszaknak is, a „magasságnak”, a hatalomnak, a földön futó (és most már földönfutó) gyengébbel szemben. A fantasztikum elemeit Talamon Alfonz nem kívülről viszi be a novellába, hanem a novella anyagából bányássza elő. Ezért nincs törés az írásaiban, ezért érezzük mind a két novellát gondolataiban és hangulatában hallatlanul koherensnek. Kiváló érzékkel látja, formai eszközeinek mik a határai, s ügyel rá, hogy mindig azokon belül maradjon. Talamon Alfonz novelláinak absztrakt téridejében valóságos emberi konfliktusokat élünk át, ezért is nem zavarja élményünket a társadalmi-történelmi dimenzió teljes hiánya. Hősei személyiségének belső lényegét (különösen A rovarok pusztulásában) olyan árnyaltan és mély átéléssel ábrázolja, hogy a teljesség élményét tudja nyújtani, akár másféle törvényeivel, más játékszabályaival egy jó vers. Grendel Lajos
