Irodalmi Szemle, 1984
1984/3 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe (részlet)
Zalabai Zsigmond NYUGALMAS ÉVTIZEDEK (1800—1828) 1. A NAGY ÉPÍTKEZÉSEK KORA. A XIX. század elején kiteljesedtek az úrbérrendezéssel, a Türelmi Rendelettel életbe léptetett új vívmányok. A falu virágzó településnek tűnik fel. Lakói elég erősek ahhoz, hogy elbírják a közösségi munka terheit, melyek pedig pénzt és pénzt és megint csak pénzt kívántak tőlük. A század első két évtizede falumban a nagy építkezések kora. Irányítójuk Sallay György lelkész, ez a kitűnő szervező- készséggel megáldott, gondolkodó, tűnődő elme, „író” volt a maga módján, nyilvánosság nélkül. Az Ipoly Pásztói Rejformáta Szent Ekklézsiának magános történetit jegyző könyve című munkájába egy évtizeden át rótta gyöngybetűivel kimutatásait, értékes följegyzéseit, kis történeteit, megfigyeléseit a népről. Ö vezette a „Protoeollum Acto- rum’’-ot és a legrégebbről Ismert gondnoki naplókat is. Élvezetes, a régi magyar nyelv savával-borsával fűszerezett mondatai nélkül nemcsak számtalan adattal, hanem mindenekelőtt egy magatartásforma példázatos erejével lennénk szegényebbek. Számomra ugyanis Sallay György prédikátor uram elsősorban ezt: a népének elkötelezett vidéki értelmiségi fontosságát példázza, máig érő tanulsággal akár. Az 1802-es évről Sallay büszkén jegyzi föl a Protocolum Actorum egyik lapjára, hogy „tsupán csak az idevaló Híveknek kegyes adakozásokból (...) díszesen és tsino- san megépítettem most már utollyára a Templomot is”. Mitől lett oly „tsinos” a múlt század végére már úgy-ahogy rendbe hozott, korábban viszont, „rongyos állapotban” levő templom? Rendezték környékét, a „tzintermet”, vagyis a temetőt, amely a korai középkortól kezdve (a mai temető 1839-es kiméréséig) itt, a templom körül terült el. Magát az épületet kívül-belül bevakolták és „kifejérítették” (mészréteggel borítva a középkori freskókat). Oj székeket készítettek, a mai műemléki, építészeti szempontból még fontosabb: kicserélték — bizonyára muszájból, mégis azt mondom: sajnos — az 1695-ben készült, festett kazettás mennyezetet. E beavatkozás a templom műemlék értékét legalább annyira sújtotta, amint az egykori boltíves mennyezet fele részének korábbi, 1695-ös eltávolítása. Középkori vonásainak elvesztése mellett azonban nyert is valamit a templom. Mivel nem bírta már befogadni a falu gyarapodó lakosságát, a főhajóban két karzatot építettek. Mindkettő áll ma is. A kelet felé esőn, melyet Sallay „mester Chorus”-nak nevez, ez a felirat olvasható: „Ez a kar készült MDCCII-ik Esztendőben Tiszteles Sallay György Ur Prédikátorságában. Törvény Biro és Curátorok Pető Mihálly és Keserű Mihály betsületes Elöl Járóknak idejékben.” A torony felőli karzatra, amely valamivel nagyobb, mint az előbbi, szintén került írás. Mivel századunk elején egy újabb renováláskor nyoma veszett, érdemes rá, hogy egykori szövegét — amely a falu vezető testületének névsorát örökíti ránk — megmentsük a végső feledéstől: „Ez a Kar készült 1802-dik Esztendőben, Fő-Bíró Pető János, Esküttek Pereszlényi Mihály, Tóth István, Kassai István, Pásztor István, őrhegy János, Battár Mihály, Tamás András és Urbán Pereszlényi János betsületes Elöljáróknak idejekben.” A nagy vállalkozások után Sallay néhány kisebbe kezd; szüntelenül rendez, csinosít, alakít. Töndrement a papiak garádja? Körülkerítteti vesszővel (1811). Mindössze két- három iható vizű kút van a község Ipoly felőli oldalán? 1813-ban a Pöre-Tóthok révén PRÓBÁK NÉPE
