Irodalmi Szemle, 1984

1984/3 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe (részlet)

kutat ásat a templom mögött; a rendkívül mély kerekes kút vizét még jó százötven évvel később, gyermekkoromban is több porta itta. Egy év múlva pecsétet vágat az eklézsia számára, megzsindelyezteti a „tanulóházat’’, a parókián új kaput készíttett a „megrongyollott” helyett, ugyanott megerősítteti a pince bolthajtását. Apróságoknak tűnnek fel ezek, ám végül is ilyesmiktől függ a falukép rendezettsége, a környezet otthonossága.

Az örökké szervező Sallay egy nagy vállalkozása pedig máig meghatározója az ipoly- pásztói főutca arculatának. A templom fölé tizennyolc—húsz méternyire fölmagasodó kőtoronyról van szó, amely a diósjenői torony mintájára épült, a teteje pedig „ollyan (...) mint a Pesti Evangelicum Templom Teteje”. Amikor az előző század vége felé Sallay fatornyocskát rakatott a templomra, aligha gondolta, hogy az mindössze két évtizedet fog szolgálni. Viharok tépázták meg? Vagy pedig az 1806. szeptember 22-i földrengés, amelyről Sallay azt jegyezte föl, hogy „pontban estvéli 9 órakor ollyan nagy földindulás volt (...) a melyhez hasonlót sem én, sem a fatorony még nem érzettek”? Tény, hogy a tízes évek elején a fatorony már dűlőfélben volt. Kicserélését a falu önérzete is siettethette. „Hogy valamint boldog emlékezetű Eleik, az itten levő Templomot, a sok mostoha időkben is épen meg tartották, de kőből Tornyot mellé nem építhettek a Protestánsok szabadságának igen keskeny határok közé való szorítások miatt, arra nézve, nem akarván buzgó Eleik méltatlan Maradékainak tartatni (...) Elöljárók el végezték, hogy a romladozásba levő Fa Torony helyett, kőből újjat rakassanak, melly állandó legyen” — jegyezte föl a toronyépítés egyik indító okáról Sallay 1815-ben. Hogy az építkezés anyagi alapját megteremtsék, a falu vezetői elhatározták: minden telkes gazda fizessen esztendőnként tíz forintot, a féltelkesek ötöt, a zsellérek pedig két forint harminc krajcárt. Sallay ezenkívül a szabad adakozást, a tehetősebb asszonyok pénzadományait s a gazdák fuvarozási készségét is elvárja. Az utóbbira már csak azért is szükség volt, mert a torony köveit a börzsönyi kővágóktól kellett a faluba szállítani.

A nagy munkát, amely markáns új vonást adott mind a templomnak, mind a faluképnek, 1817. június 4-re fejezték be. Azóta innen szól örömre, búra, lagzira-temetésre, jégverésriasztásra, tűzvész hírére, kapát-kaszát letétető nyugodalmas ebédidőre a falu egét telebongó nagy- és telecsilingelő kisebbik harang. Az előbbit — mivel az 1774-es tűzvészkor lezuhant a haranglábról, s a hangja meghibásodott — Balogh Mihály prédikátor 1781-es sikertelen reparáltatási kísérlete után ismét újjáöntette Sallay. Hogy mikor és hol, arról a mintegy hetven centiméter átmérőjű, százötven kilós nagyharang felirata vall: FUSA SUM PER FRANCISCUM MILLNER BUDAE ANNO 1818 A SZ

háromság isten (tiszteletére) az ipoly pAsztöi ref. sz. eccl. öntette

A [MAGA KÖLTJSÉGÉN. A kisebbik harangot — amely kettő híján kerek száz évig szolgált, míg csak hadicélokra az első háborúban el nem vitték — ugyanebben a korban készítették: FUDIT HENRICUS EBERHARDUS PESTINI 1818. AZ IPOLYPÄSZTÓI REFOR- MATA SZENT ECCLESIA ÖNTETTE A MAGA KOELTSÉGÉN 1818. ESZTENDŐBEN SALLAY GYÖRGY ŰR PREDIKÄTORSÁGÄBAN.

2. EGY KIS ILLEM- ÉS ERKÖLCSTAN. Az 1794—1818 között kívül-belül rendbe tett, megjavított, karzatokkal bővített, új széksorokkal berendezett, méltóságosan magasodó toronnyal fölékesített templomot, melynek becse — közel volt még az ellenreformáció villongós ideje! — nyilván óriási volt, védelmezni kellett a legkisebb rongálódástól is. A külső rend után rendet kellett teremteni a belsőben: az erkölcsökben, szokásokban, viselkedésmódban is. Evégett Sallay az elöljárók jóváhagyásával egyházközségi szabályrendeletet adott ki. Általa a kor, a tizenkilencedik század eleji falu „illemtanába” nyerünk bepillantást:

1. A Czinterembe tsak azoknak kell járni, akiknek kis gyermekek van ...

2. A Czinteremben a gyermekes Assonyok semmi természeti szükségeiket gyermekeiknek tenni meg ne engedjék. Hogy a hugyozás által a Templomba járók Náthát ne kapjanak, mely (...) egy a legveszedelmesebb nyavalyák közül.

3. A Templomban kis Gyermek kezébe Kést, Kultsot adni, maga mulatása végett nem szabad...

6. A Templomnak sem Ajtajában, sem mellette ülni meg nem engedtetik az Asszo