Irodalmi Szemle, 1984
1984/2 - ÉLŐ MÚLT - Mácza Mihály: A Komáromi Egyetértés Munkásdalárda története
A fegyelmezett munkásdalosok fiatal karnagyuk vezetésével olyan hévvel láttak munkához, hogy a dalárda 1921. augusztus 7-én a Munkásotthonban rendezett műsoros estjén már sikeresen mutatkozhatott be a közönségnek, előadva Hoppé A reményhez és Gaál Nyisd ki anyám a virágos ablakot... című kórusműveit. E két dalt énekelte a dalárda a következő fellépésén is, a gyermeknap alkalmából a város valamennyi énekkarának közreműködésével 1921. november 4-én, a komáromi futballpályán megtartott hangversenyen. Alakulásának évében a dalárda még egy alkalommal szerepelt: a Munkásotthonban december 4-én rendezett műsoros esten. Az első sikeres fellépések hatására a munkásság soraiból számos pártoló tag sietett a dalárda támogatására. Jelentős anyagi támogatásban részesítette a kart az 1921 májusában alakult komáromi kommunista pártszervezet és a Munkásotthonban működő, a munkásszervezetek tevékenységét koordináló Szakszervezetek Házbizottsága is. A kommunista pártszervezet és a dalárda viszonyát az énekkar vezetőségének 1921. július 28-i ülésén tisztázták, amelyen a pártszervezet vezetőségét Steiner Gábor képviselte. Indítványára többek között megállapodtak abban, hogy a kórus tagjai csak párttagok lehetnek (ez később annyiban módosult, hogy a dalárdába szervezett munkások — tehát párt- és szakszervezeti tagok — léphettek). A működő kar tagjainak jogait és kötelességeit a dalárda vezetősége által már 1921. április 24-án kidolgozott fegyelmi szabályzat határozta meg. Az 1922. február 5-én megtartott első rendes évi közgyűlésen újjáválasztották a dalárda vezetőségét. Elnökké ismét Balázs Lászlót, titkárrá Csizmár Andrást választották, jegyzővé Bahorecz Nándort, pénztárossá Matics Károlyt, leltárossá Pulay Károlyt, pénztári ellenőrökké Grabner Józsefet és Mező Istvánt, a város kommunista mozgalmának egyik kiemelkedő egyéniségét. A kórust továbbra is Krausz Mór vezette, akinek ügybuzgó és eredményes munkájáért a közgyűlés köszönetét fejezte ki. E szűkebb vezetőséget egészítette ki a működő kar nyolc tagjából álló választmány. Az újjáválasztott vezetőség első ülésén felvetődött a dalárda alapszabályzatának kidolgozása és az illetékes hatósághoz való benyújtása jóváhagyás végett. E kérdésben hosszas vita után a vezetőség úgy döntött, hogy mivel nem valószínű egy olyan dalárda alapszabályzatának jóváhagyása a hatóságok részéről, amelynek védnöke a kommunista párt, az alapszabályzatot majd csak akkor készítik el és terjesztik be, ha az a dalárda működése szempontjából feltétlenül szükségessé válik. A dalárda tehát továbbra is a kommunista pártszervezet égisze alatt folytatta tevékenységét. 1922. január 18-án rendezte meg a Munkásotthonban első önálló dalestjét, amelynek műsorán népdalfaldolgozásokon kívül egyebek között Verdi Ernáni című operájából a Bordal is szerepelt. A januári hangversenyt a dalárda ezután minden évben megrendezte. 1922 áprilisában Harmos Károly festőművész terve alapján elkészült a dalárda jelvénye. A munkásdalosok áldozatkészségét jellemzi, hogy az ezüstből készített jelvényt, amelynek darabja 50 koronába került, mindegyikük megvásárolta, ami az akkori kereseti lehetőségeket tekintve nem kis anyagi áldozatot jelentett. A dalárda 1922-ben szerepelt először a komáromi munkásság május elseji népgyűlésén és matinéján. Ezt követően június 18-án fellépett egy jótékony célú hangversenyen, augusztus 13-án a Munkásotthonban tartott dalesten, majd augusztus 27-én a szak- szervezetekkel karöltve hangversenyt rendezett a Munkásotthon alapja javára, amelyen meghívására fellépett a város többi énekkara is. E fellépések után a dalárda vezetősége megszervezte az első vendégszereplést Érsekújvárott, amelyre 1922. október 29-én került sor az Arany Oroszlán szálló nagytermében. A kar által előadott öt dalon kívül a sikerült érsekújvári est műsorán szólóénekek és egyfelvonásos vígjátékok is szerepeltek. A következő évben a dalárdának három jelentősebb fellépése volt, melyek közül külön említést érdemel szereplése a Komáromi Dalegyesület — a legrégebbi komáromi énekkar — fennállásának 60. évfordulója alkalmából rendezett 1923. július 8-i hangversenyen, melyen a munkáskórus Noseda Katalinpusztai nóták című művének előadásával sikeresen állta a versenyt az ünnepélyen fellépő polgári énekkarokkal, mint ezt a korabeli lapokban megjelent kritikák megjegyzik. 1924-ben a szokásos januári hangversenye után a dalárda január 26-án a komáromi kommunista pártszervezet által Lenin halála alkalmából rendezett emlékesten lépett fel a Munkásotthonban, ahol Steiner Gábor és Puzsér János gyászbeszéde után gyász
