Irodalmi Szemle, 1984
1984/2 - ÉLŐ MÚLT - Mácza Mihály: A Komáromi Egyetértés Munkásdalárda története
dalokat énekelt és az Internacionálét adta elő. Szerepléseiben ezután hosszabb szünet következett, mivel a vezetőséget a további működést biztosító ú] szervezeti keret kialakításával, a dalárda önállósulásával kapcsolatos teendők foglalkoztatták. ÖNALLÖ EGYESÜLETKÉNT A dalárda önállósulásának folyamata már 1923 őszén megindult. Az év szeptemberében ugyanis a komáromi Munkásotthonban megalakult a város kulturális egyleteit és csoportjait tömörítő Proletár Kultúregylet (Proletkult), amely a Komáromi Egyetértés Munkásdalárdát is csatlakozásra szólította fel. Ezt azonban a dalárda vezetősége nem tartotta célszerűnek, mivel a Proletkultba való beolvadás esetén egyrészt tartania kellett volna a hatóságok zaklatásaitól és a dalárda esetleges feloszlatásától, másrészt nem értett egyet a munkáskultúra leszűkített, proletkultos — a napi politikai agitációra korlátozott — értelmezésével. így aztán, miután a dalárda januári hangversenyeinek bevételei, az alapító és pártoló tagok támogatása, valamint a működő kar által fizetett tagdíjak megteremtették a dalárda önállósulásának anyagi alapjait, a vezetőség azt közölte a kommunista pártszervezet vezetőségével, hogy eredeti küldetéséhez híven a dalárda továbbra is a munkásság ügyét szolgálja, támogatja a párt és a Proletkult rendezvényeit, s azokon bármikor kész közreműködni, de különálló egyesületként kívánja folytatni működését. 1924. május 22-én a vezetőség felterjesztette a dalárda alapszabályzatát a Szlovákiai Teljhatalmú Minisztériumba, amely azt 1924. augusztus 16-án jóváhagyta. A jóváhagyott alapszabályzat lényegében a dalárda addigi működésében követett elveket és gyakorlatot rögzítette. A dalárda célját a következőképpen határozták meg: „A dal rendszeres művelése, nemzetközi munkásdalok, temetési gyászénekek, valamint világi énekek és műdalok négyszólamú karban való betanulása, azoknak ünnepélyeken, hangversenyeken, mulatságokon és temetéseken való előadása és ezáltal a munkásság közművelődésének fejlesztése.” Az alapszabályok szerint a dalárda tagjai csak tizennyolcadik évüket betöltött szervezett munkások lehettek, mégpedig alapító, pártoló és működő tagok. Alapító taggá válhatott az az egyén vagy alapszabállyal bíró testület, aki vagy amely egyszer s mindenkorra 50 koronával vagy annál nagyobb összeggel hozzájárult a dalárda fenntartásához. A pártoló tagoknak a dalárda mindenkori választmánya által megállapított pártolótagsági díjat kellett az egyesület pénztárába befizetniük. Működő tag lehetett minden megfelelő hanganyagú tizennyolcadik életévét betöltött szervezett munkás, aki kötelezte magát az alapszabályzat betartására. A működő kar tagjainak száma nem haladhatta meg a hatvan személyt. Az alapító és pártoló tagokat két tag ajánlatára, a működő kar tagjait pedig a karmester és a működő kar együttes ajánlatára a dalárda választmánya vette fel titkos szavazással. A dalárda élén az évente megtartott közgyűlés által szótöbbséggel választott vezetőség állt, a következő összetételben: elnök, másodelnök, titkár, jegyző, pénztáros, két ellenőr, karmester és tíz választmányi tag. Az alapszabályzat pontosan meghatározta a vezetőség, valamint a tagok jogait és kötelességeit, szabályozta az egyesület közös vagyonának kezelését, és a dalárda feloszlásának esetére úgy rendelkezett, hogy közös vagyona a Csehszlovák Vöröskereszt tulajdonába megy át. Ez az alapszabályzat képezte a dalárda működésé- n?k keretét (egy 1935-ben eszközölt kisebb módosítással) egészen 1938 őszéig. Az önállósult dalárda 1924 őszén kiköltözött a Munkásotthonból, és a Magyar utcai Weiner-féle vendéglő (a jelenlegi Fácán vendéglő) egyik helyiségében tartotta próbáit, majd 1926-tól az iskolaszék jóvoltából a községi elemi fiúiskola rajztermében. Az 1925 januárjában megtartott évi közgyűlésen személyi változásra került sor a dalárda vezetőségének élén. A leköszönő Balázs László helyett a tagság Adamek Józsefet választotta elnökké, aki e tisztséget az 1928. évi közgyűlésig töltötte be. Ezt követően a dalárda anyagi támogatásáért elnökké választott Csizmazia György szociáldemokrata városbíró mellett a dalárda ügyvezető elnöke lett, gyakorlatilag azonban továbbra is ő irányította az egyesületet. A dalárda vezetősége 1928-ban az egyesület alapszabályait is tartalmazó, új tagsági igazolványokat készíttetett, majd a tagdíjak fizetésének pontosabb nyilvántartása végett 1923-ben Basilides Barna grafikus tervei alapján egyesületi bélyegeket nyomatott.
