Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - LÁTÓHATÁR - Vlastimil Kovalčík: Nomen omen (vers) - Ivan Mojík: Égő kertek, Ablakráma (versek)

Az udvaron a várkút fekete bikája legel

az ablakból kócos

fahajú

ruhaakasztó

bámul kifelé

A fiú arcán pókháló ezüst nyála csorog végig

Táskáját átveszi a bal kezébe

zokog

könyörög

Aki az ablakban áll, nem hallja könyörgését

Márványoszlop az udvaron lábszarvédős puskás vadász Nagy sárga fogakkal nevet Lába alatt a tűz törzse alszik kutyaként

Az udvar sakktábláját zöldkezű aszparáguszok fedik A tábla közepén a lángok arany csigabigája a sovány bordájú

szégyen-kalitkát nyalja

Ablakráma

Iskolakönyvtár. Az ablak nyitva volt. A közeli parkban nyílott az orgona. Toronyóra, a kicsi tér göcsörtös burkolata. A diák Verlaine Elátkozott költőit veszi le a polcról.

Osztály, iskolapad, az ablak mellett, az ablakból a kisvárosra s az 1889-ben épült vasútra látni.

Kaszárnya. Az ablakon át szűk utca látható. Gondtalanul lépked rajta egy kutyás leány, egy kéményseprő és Zeus, az isten.

Cselényi László fordításai