Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - LÁTÓHATÁR - Vlastimil Kovalčík: Nomen omen (vers) - Ivan Mojík: Égő kertek, Ablakráma (versek)

VLASTIMIL KOVALCIK

0. 1 Elaltatta a hegyeket, átvirrasztotta s tengervízzel itatta át a sivatagokat.

0. 2 Megbékítette emlékezetét és kezét, s fegyverben s a tenger arcán tűnt föl.

0. 3 Elhatárolta a lakást a gabonától s az érzékeket úgy fogta föl, hogy egyengesse számukra az utat a lélek küszöbéig.

1. Meddig terjed a kő világegyeteme — szolga volt a történelemben, szolga lesz a sírban.

1. 01 Eke előtt a sötétség barázdája, a röpülő madár után magasságok hér

fe je, s az emberben a bohóc, aki tudja mindezt.

1. 02 Hisz a fény csak ácsorog, a tükör egyre sekélyebb s a kereszt ismétlődése — az isten Semmije.

Cselényi László fordítása

IVAN MOJÍK

Égő kertek

Kúszónövények kígyói

járnak

főnixként

az elhagyott kastély vörös hajában miközben a rövidnadrágos fiú albuma száját kutatja

Nomen omen