Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe (részlet)

Veress, Joannes Lakatos, Andreas Hajdú, Andreas Lukáts, Joannes Totth, Georgius Totth helyzetén az úrbérrendezés fikarcnyit sem változtatott. Az urbárium csak azokra terjedt ki, akiktől a kincstár az adót, illetőleg a földesúr a természetbeni adózást várta. Tehát a jobbágyokra. Hogy név szerint kikre, erre Ipoly-Pásztoi Helységnek Urbarialis Tabellája adja meg a választ, elénk rajzolva az 1770 körüli falu családtörténetét. „Örökös jobbágyinak minősült Gáli Mihály [ez idő tájt főbírój, Pásztor János, idősb Tóth János, Pereszlényi Istvány, idősb Pethő János, Totth Gergely, idősb Pereszleny Ferencz, Tóth András, Kassaj Istvány ifjabb, Pereszleny Mihály, idősb Kassaj Mihály, Kapa Istvány, Battár János, Török János [törvénybíró), Szabó András, Tóth Istvány, Veres György, Sútt Istvány, Csákány Mihály, Czenne Mihály, Pereszleny András eözvegy, Battár Istvány, idősb Totth Mihály, Sipos Istvány, Kassaj György, Hajdú Istvány, Jónás Mihály, Kassaj eözvegy, Pethő János, Balass János, ifjabb Totth Mihály, Hajdú Mihály, Szentes Mihály, Zalabay Mihály, Kassaj Mihály ifjabb, Pereszleny György, Pereszleny András, Végh János, Eörhegy Istvány, Hajdú János, Tamás András, Bertok Istvány. E negyven- három jobbágy családfő két-két pozsonyi mérőnyi, házhely, udvar, csűrös- és veteményeskert részére való belső telket, tizennyolc-tizennyolc hold szántót és hat-hat kaszás rétet kapott földesurától. Ennek fejében vagy ötvenkét napi marhás robottal, vagy pedig száznégy napi kézi szolgálattal tartozott neki. Terményeiből köteles volt kilencedet fizetni. Egyéb adózásai földesurának: „esztendőbeli Árenda” (vagyis a házhely bére) évi egy forint, tűzre való fa „egy oly”, „fonyás”, melyet a kender- és lenkilenced helyett végeztek, „hat funt”; kifőzött vaj „egy icze”, két „kappany”, két csirke és tizenkét tojás.

A földesúri haszon nagyságát akkor értjük meg igazán, ha a jobbágyi kötelességek és szolgáltatások egy évre eső összesített eredményét is figyelembe vesszük. A földesúrnak végzett igásrobot 1236 napra, a gyalogrobot (a fejenként 18-18 napi kézi szolgálatra kötelezett házas zsellérekét is beleértve) 4670 munkanapra rúghatott; a jobbágytól, zsellértől egyaránt szedett házadó évi 54 forint, a beszolgáltatandó fa mennyisége 43 öl, a fonásé 258 font, a vajé 43 icce, a kappanok és csirkék száma 86, a tojásé 516 darab. Az úrbérrendezés előtti állapotokhoz képest új terhek is jelentkeztek: részint a kilenceden kívüli természetbeni adózások újabb fajtái (vaj, kappan, csirke, tojás, megfont kender és len), részint pedig a cenzus, melyet 1770-et megelőzően az ipoly- pásztóiak nem fizettek. Ennek ellenére azonban az urbárium kedvezően hatott a jobbágyfalu életére: határt szabott a mértéktelen robotnak, meggátolta a tiszttartók önkényeskedését, a földesúri hatalommal való sokféle visszaélést, s ami már ennél is fontosabb: jelentősen növelte a jobbágygazdaságok földterületét.

Az úrbérrendezést megelőző összeírás szerint falumban 645 hold szántó volt a jobbágyok kezén; az urbárium életbe lépése után viszont — ide számítva a hatholdnyi községi földet is — már 780. Nőtt a rétek területe: 215 kaszásról 268 kaszásra, lehetővé téve a nagyobb állattartást. A rétek és szántók megnövekedett területéhez mint kedvező gazdasági jelenséghez számítsuk még hozzá, hogy 1769-ben a község határát „jó földű”-nek minősítik, a trágya mennyiségét, a legelő s az erdő területét pedig „elegendődnek mondják. 1720-hoz viszonyítva, ekkorra jelentősen nőtt a szőlőterület is: 116 kapásról 171 kapásra. Malma van a falunak; vásáros helye Esztergom, ahová minden terményét hordhatja, kivéve a szőlőt, melyet vagy a szobi dunai hajóállomásra, vagy pedig Bátba szállít eladás végett. A kép, amely az adatok kis mozaikkockáiból elénk kerekedik, összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint volt a jobbágylevelek korában .. .

4. TŰZVÉSZ ÉS VIRÁGZÁS. Teret nyitott hát a sors, hogy falum, élve az úrbérrendezés kínálta előnyökkel, rálépjen a létbiztonság, a gazdasági boldogulás felé vezető útra. Ezt azonban — ha nem háborúkkal, ha nem földesúri népnyúzással, hát mással sújt a sors — nem várt csapás torlaszolta el, egy időre megint csak az instanciák rögös ösvényére kényszerítve a faluközösséget, melynek állapotáról egy korabeli dokumentum így vall:

Tiszteles Tekentetes Nemes és Nemzetes Nagy érdemü Tiszteletre méltó kegyes Pasztórink.

Isten után édes AtyáinkI

Ezen folyó Esztendőnek Sz. György névű Holdnapjának ötödik napján, mlnémű siral-