Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe (részlet)

is Szobhoz Uraság Gabonáját holl Szobra fél napi járó földre, holl Báthban két annyira küldeni, három négy Szekéren hordoknak való dongákott Szokolyai Erdőkbül már Mikolára, már Alsó Fegyvernekre fél és egy napi járó földre, azon kévül abroncsokatt Szakállyosy Mogyorósbúi ugyan Alsó Fegyvernekre szolgáltatni, épületekre való fát Peröcsény, Szokolyai és Mikolai Erdőkbül Pásztohára, és Mikolára hordani, ött hatt szekérrel a bort a midőn ezen Domíniumnak szükségin felül vagyon Lévára vinni, és ha ezeken kívül akár mely más egyéb avagy marhával való munka kévántatik meg tenni szoktak, négy Vonyó marhával dolgoznak, mivel Urbariom itt nem vót, Űr dolgában nem Számláltatott az Utazás.

7o Adnak e az itt való lakosok az Földes Uraságnak Kilenczedett? ha adnak, minémű termésbiil, és javakbül adgyák azt? s mennyi időtül fogva? és vagyon e a Kilenczedbell adózás ezen Nemes Vármegyében más földes Uraságnál is bé vett szokásban? ezen kivül más adózás feiben mit szokott ekkoráig egy egy Jobbágy adni esztendőnként az Uraságnak Jelesül pedig ollyatin akár kész pénzül, akár más egyebbül adatott adózás és ajándék miből álló volt?

A Kilenczedes Dézsmát ekkoráig régtől fogvást gabonábul, borbul, méhekből és lencséből ki adták. Kender Dézsma helyett magok Zsákjaikban Dunához és Báthban, vermekhez pedig ponyváikban az Uraság gabonaját hordgyák; más ezen Vármegyében levő Uraságok isezen Kilenczedes Dézsmat szedik, az Uraságnak semmi jándékokatt nem szoktak adni, hanem azoknak heliben Karácsony és Húsvét tájban vadásznak.

80 Hány puszta hely vagyon ezen Helységben? mennyi időtül fogva? mi okbúi pusz- túltak el? és azon helyeket appertinantiaival edgyütt kik bírják?

Puszta ház hely Pásztohán nintsen.

9o Ezen Helységnek lakosai Örökös Jobbágyok e vagy nem?

Örökös Jobbágyoknak vallyák magokatt.”

E helyi adatgyűjtésen alapuló „szociológiai felmérésen” kívül az úrbérrendezést előkészítő szakaszban sor került több összeírásra is. Ezekből — mivel a század első negyedének társadalmi-gazdasági állapotáról maradtak ránk följegyzések — összehasonlító módszeréről fölvázolhatjuk, milyen lényeges változásokra került sor falumban 1720 és 1769 között. Mindenekelőtt: az adófizetésre kötelezett családok száma harmincháromról ötvenháromra emelkedett. A növekvő lakosság a társadalmi ranglétra jobbágyi fokozatán állt; a zsellércsaládok száma, akárcsak 1715-ben, most is csak tíz. Míg azonban a századelőn a két társadalmi réteg határai csaknem egybemosódtak (a jobbágyok is, zsellérek is birtokoltak szántót, rétet, szőlőtJ, addig az 1769-es állapot arról tanúskodik, hogy a két kategória időközben teljesen elkülönült egymástól. 1720-ban a 315 és 1/2 holdas szántóterületen még közösen osztoznak jobbágyok és zsellérek; 1769-ig azonban a szántók — hiába nőtt a területük a kétszeresére, 645 holdra — a magukat kivétel nélkül egész telkesnek mondó, fejenként egységesen tizenöt holddal bíró jobbágyok kezére kerültek. Ők a gazdái, összesen 107 pozsonyi mérő nagyságban, a beltel- keknek is; ezekből a zselléreknek csak 3 9/16 mérőnyi jutott. A szegényebb réteg tehát nemcsak a gabonatermesztéstől esett el, hanem még a kertgazdálkodás lehetőségétől is. A réteket — melyeknek területe az 1720-as 75 kaszásnyival szemben 215 kaszásnyira nőtt — ugyancsak a jobbágyok birtokolják, fejenként öt-öt kaszás darabban. Irtásföldek szintén csak az ő kezükön vannak, igaz, mindössze kilencholdnyi szántó és tizenegy kaszás rét erejéig, ami arra mutat, hogy az eredetileg adómentes irtványok a századelő óta beolvadhatnak az adóval terhelt szántó- vagy rétállományba. A tulajdonjogi viszonyok csupán egyetlen tekintetben maradtak változatlanok 1720—1769 között. A Conno- tatio Vinearum jegyzék szerint szőleje, legalább egykapás, mindegyik ipolypásztói lakosnak van. A szőlőterület nagysága fél évszázad alatt 116 kapásról 171 kapásra nőtt; 145-öt ebből a jobbágygazdaságok hasznosítanak, a fennmaradó területen pedig a tíz zsellér, illetőleg három extraneus (más falubéliJ osztozik. A szőlőösszeírásból egyébként az is kiderül, hogy az ipolypásztóiak földesuruknak nem hegyvámot (terméseredménytől független, előre meghatározott bormennyiséget vagy pénzt) fizettek, hanem a bortermés kilencedével adóztak. E szokásról a népi emlékezet mindmáig őriz nyomokat; az idősebbek meg tudják még mutatni, hol állott a Máj-hegyen az egykori dézsmapince.

Az urbáriumot megelőző összeírások határozottan rajzolják elénk azt a társadalmigazdasági folyamatot, amely elkülönítette egymástól a jobbágyságot és a zselléreket. Michael Házy, Franciscus Pereszlény, Joannes Pereszleni, Stephanus Kováts, Stephanus.