Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe (részlet)

„Azon Pásztoj Ispany iránt (...) investigaltatott, ugyan csak ki gyön hogy ő soha az Urasagh jobbagyai által Robotaul nem Szantatta, hanem hol egyel, hol másai kére- mény Szerint szantatta megh amint ott való mostani biró is recognoscallya, hogy olly képpen most múlt tavaszkor maga ekéével szántatta megh jó akaratbúi.

Mi illeti pedigh az Marhaj Szamára hordatott Szalmát aztatt az M. Urasághtul pinzen vette, aztatt hogy az Uraságh kertyibül két vagy három Szerre haza hoztak csekély- ségbül álló dologh.”

7mo: Zalaba nevű Helysigben egy szeginy Nyomorult Pásztor emberen Robota helyett (: mint fata Pasztorána: ] egy tallért Désmáll Tiszt ártó Urunk Esztendőnkit.

Ezt a panaszt a válaszlevél azzal oldja meg, hogy — elhallgatja. Egy tallér miatt koptatni a pennát, fecsérelni a tintát? Csekélységbül álló dologh ez is, szóra sem érdemes, agyonhallgatása mintegy eleve megszünteti véznácska földi létét, átutalja azt

9 vélt sérelmek ködpárás világába.

8vo: Ugyan Pásztohaj és Zalabaj Határokban az Méltoságos Uraságh Rétyét Sarjunak nevellésire megh tilalmazván, a’ mely Sarjában törtinetképpen Némely Jobbágyoknak marháik belé szökvén Pásztohajakon tíz forintokatt, Zalabajakon nyolcz forintokat vett büntetést, az sarriuban nem sok kár lévén szintég úgy megh kaszáltatta Tisztartó Urunk.

„Az M. Urassagh Ipol Pasztoj Rétyén, Pásztói és Zallabaj réten levő Sarjút ugyan Zalabaj Gazdák Cselédgyei nem történetbül hanem Szánt Szándékkal Sok rendbéli M. Urasagh tilalmazássa ellen is Nagyobb részét megh Étették, (...) azon szerint az kárnak árát le tették, és az nem való, hogy egészben megh kaszáltatott volna, mert kárnak árát le tették, és az nem való, hogy egészben megh kaszáltatott volna, mert csak amit lehetett az kár tételen kívül az kaszaltatott megh, és ha ezen példa rajtok nem tétetett volna, valamint annak előtte, úgy ez után is az M. Urasagh tilalmazása ellen többször is az ollyatén hatalmasságot ell követték volna, talán az jámborok azt gondollyak, hogy ezen büntetés nem M. Uraságh Cassájában, hanem az Tiszt Erszényében ment, de ez Tttes Ur mind egy fellérigh az Cassaban ment, amint múlt Esztendőbeli Számodásombul is Rubrica 31a Documento 38o ki tettczik.”

9mo: Megh kell kendőzéss nélkül vallanunk hogy az Méltoságos Urasságh Robotája reánk annyira megh áradott, hogy miolta mostanj Tisztartó Urunk Tisztsighre bé lépett Pásztohán ött ekés Jobágy, Szakálloson négy, Mikolán négy, Perőcsényben három fogyott ell.

„Mint akkoraigh nem tapasztaltattot, hogy az Urasagh dolga véget valamely szegény Ember csak Marhajaban is valamely fogyatkozást szenvedet volna, annal inkább hogy az Jobagyok munka miat pusztultak volna, amint is itt exponált Jobbágyok nem az Uraságh dolga véget Marhajokat atták el, hanem Némellyeké Intereses Marha lévén, tülek Visza Szették, Némellyek pedigh telyes adóságok viget, melly az Marhaknak Vételére fel vettek, kintelenétettek ell adni, és úgy az adosságot ki fizetni.”

Figyelmes olvasó szemét aligha kerülhette el: tiszttartó uram mindenre talál káden- ciát. Válaszlevele nem egy ponton demagóg, ködösítő, a lényeget hajlékonyán megkerülő. Kitetszik ez abból a válaszból is. melyet az ihatatlan sörrel kapcsolatban adott. Ö ne tudta volna, hogy a pálinka- és sörfőzés, a pálinka- és sörkimérés joga teljes mértékben a földesurat illeti meg? Ö ne tudta volna, e jog a gyakorlatban úgy is érvényesül, hogy egy-egy falunak esztendőnként egyszerűen meg kell vásárolnia a földesúr meghatározott mennyiségű söritalát, akkor is, ha az gyarlósága miatt korcsmákon el nem kél? Hasonlóképpen kerüli meg a panasz lényegét az ekés jobbágyok fogyatkozására adott válaszpontja. Az egyik rosszat (igásállataiktól való megválásukat) a másik rosszal (eladósodásukkal) indokolja. A lényeg: a létért való küszködés azonban e „magyarázattól” még tény marad. A jobbágyvilág kemény, érdes világa ettől még tény marad. Törvényeinek vaspántjait az úrbéresek ösztönös lázadozása, vonakodása a terhek mérhetetlen viselésétől (amelyre levelünkben különösen az ölfa vágása körüli bonyodalmak szolgáltatnak példát) nem feszíthette még szét. A „második jobbágyság” korában Rákóczi talpasai, szegénylegényei messze voltak már: Kossuthék jobbágyigát lerázó szándéka pedig még meg sem fogant méhében a történelemnek. Maradt hát falum előtt a sorsukért tenni már s még nem tudók útja: az örökös reménykedés:

Azért is ezen szánakodásra méltó Punctumok iránt Nagy alázatossággal reménkedünk, hogy méltóztassík Tekintettes Director Urunk kegyelmessen jobb rendben vennj ben-