Irodalmi Szemle, 1984
1984/2 - Dobos László: Sodrásban VI. (regényrészlet)
sokfelôl szedett ruhákban járunk, kevés a pénzünk, de ebből azért ne csináljunk erényt... Jeromos, elnökünk vagy, ne haragudj, neked is furcsa ízlésed van, a zöld kabátodhoz felveszel egy sötétkék vasutassapkát. Ebben nincs semmi esztétikum. Miközben dobálózunk a nagy szavakkal, lábbal tapossuk szépérzékünket... Ha akarjátok, tarthatok előadásokat is a szépről. — Mellébeszélés, tipikus mellébeszélés — vág szavába a történészhallgató. — Amit egész este mondunk, ez az. Elterelni a figyelmet á fő dolgokról, másról beszélni, tipikus félrevezetés... Valóban, most az a legégetőbb gondunk, hogy jól tegyük fel a sapkánkat... — Elfúl Hadházy hangja. — Itt a fejem, bámuljátok meg, sapka nélkül, vagy sapkában, az sem baj, ha nem tetszik, mi köze ennek a politikához? ... Maszlag, buta maszlag, mindez csak azért, hogy eltérítsenek szándékunktól. Az egyik pató pálosán tanácsol, ne siessünk, ráérünk, a másik meg a színeket magyarázza... Ez egyik sem a mi utunk, elvtársak. Egy biztos: sem a hivatalnok úrfikkal, sem a kispolgárokkal, sem a kulákcsemetékkel nem fogunk egy tálból cseresznyézni. Bátortalanul emelkedik fel egy kéz, Tucsai Gabriella: — Kertelés nélkül mondom, reszket a lábam, félek. Ennek ellenére szeretnék nyugodt lenni... Vártam, valaki csak pártomat fogja, akik ismernek még az otthoni iskolából. Életemben először találkozom ilyen őrjítő hallgatással, akármit mondtok is az asztal mögül, mi hallgatunk... Én azt gondolom erről: vagy nagyon igazat mondtok, vagy hamis próféták vagytok. Megszédültem, mikor meghallottam a vádat, ez váratlan ütés, amitől az ember leszédül. Képzeljétek magatokat a helyembe... Félek, félelem van bennem, értitek? Menjek el az iskolából, miért? A helyemben biztosan mindenki ezt kérdené... Nagyapám paraszt volt, apám kisiparos, gyárunk, vagyonunk nem volt, akkor miért? A munkájából élt mind a kettő, akkor én most mit csináljak? Eszerint én is csak hentes lehetek, hurkatöltö, mást nem tehetek, csak az ő életüket folytathatom, csak azt a kört járhatom, amelyben ők éltek? Tulajdonképpen erre akartok ítélni... Tudod te ezt, Jeromos? — Mi az igazságot akarjuk tudni — szólnak az asztaltól. — Jó, de én akkor most mit csináljak? Jeromos vagy akárki is közületek tehet arról, hogy parasztházban látott napvilágot, én meg egy kisiparos hálószobájában? ... Ti azt hiszitek, hogy csak a parasztok dolgoztak, csak azok görnyedtek? ... Most egyszerre aki nem paraszt az nem ember. A lány elvesztette magára erőltetett nyugalmát, kiabál már, és a levegőbe csapdos kezével: — Ti azt gondoljátok, egy hentes élete aranytányér? Járni a falvakat, alkudozni, vásárolni, utána gyilkolni azokat a szerencsétlen állatokat, aztán meg odaállni a pult mögé, és mosolyogni a kedves vevőre... Ha sok volt az áru, azon izgulni, el ne romoljon, a háború után meg attól rettegni, ki jelenti fel... Ez ilyen élet, igaz, ezzel nem lehet dicsekedni, mint a kapálással meg a szántással. — Jómódban éltetek — lökte oda a szerkesztő. — Ismered az éhséget? Egy szóval válaszolj! — Az éhséget úgy nem, de a vért, a vérszagot, a belek büdösségét azt igen, tudod? ... Ti azt hiszitek, a hentes házában állandóan kolbászt sütnek?... A jómód sem igaz, apám három gyereket nevelt, miből lett volna gazdagság? Legfeljebb annyi a különbség, hogy nekem egy ruhával több van, mint a többieknek ... Nézzetek körül az interná- tusban, én volnék a legflancosabb, én vagyok a főiskolás kisasszony? — Templomba jársz? — Igen. — Imádkozol is? — Igen ... A bátyám eltűnt a fronton, már hetedik éve kerestetjük, többet én nem tehetek érte, hárman voltunk testvérek ... — Ezt miért hagytad ki az életrajzodból? — Az ilyen tragédiák nem tartoznak másokra. Ti azt hiszitek, mindent le lehet írni a papírokra. És ha valami nem egyezik, gyerünk, keressük meg a hazugságot, mert a sorok közt is megbújhat az ellenség. — Elragadtatod magad, elvtársnő — mondja Jeromos. — Nem téged vádolnak, Jeromos, rólam állítják, hogy kispolgári beütéseim vannak, tudod? Én most vádlott vagyok, védekezem, tudod? ... Ha nagyon érdekel benneteket,.
