Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - Dobos László: Sodrásban VI. (regényrészlet)

Leó pápa 1891-es enciklikájában, a „Rerum Novarom”-ban ilyen mondatok is vannak. „A magántulajdon összhangban van a társadalmi élettel, az isten és az ember alkotta törvényekkel.” Vehetünk példát a XX. század történelméből: XI. Pius pápa 1929. február tizenharmadikán úgy nyilatkozott Mussoliniről, hogy ezt a férfit a „gondviselés” küldte. A szetatya így gondolkodott az olasz fasizmus előretörésének esztendeiben, csak jól oda kell figyelni, elvtársak. XII. Pius pápa a Madridba bevonuló fasisztáknak ilyen mondatokat üzent: „Nagy örömmel írok nektek, Spanyolország legdrágább fiai...” És persze nem volt másként Szlovákiában sem: Tiso, a katolikus pap államelnök jelentette ki: ,,... a katolicizmusnak és a nácizmusnak sok közös vonása van, és kéz a kézben együttműködnek, hogy megreformálják a világot.” Kész. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Sorolhatnám kivilágos kivirradtig. Elvtársak, a papok és az egyház nemcsak fohászkodás, hanem politika, könyörtelen ideológia, durva beavatkozás az ember belső életébe. És mondjuk meg, nem sokkal jobbak a protestánsok sem. Egykutya. Kezembe került egy püspöki kiadványuk a szabad szerelemről, ocsmányság, elvtársak. Gyalázat, amivel a kommunistákat vádolják, szabad szerelemmel, ha akarjátok, elolvasom ...

— Eltérünk a tárgytól — szól határozottan Jeromos —, ajánlom, halasszuk el az isten további vitatását.

— Tiltakozom — mondja hevesen Hadházy —, ez diktatórikus, így nincs idő kifejteni a marxizmus érveit, elvtársak. Plusz még ahhoz: nem ismertettünk veletek egy alapvető dolgot: a vezetőség ugyanis úgy határozott, hogy névsort készít a templomba járókról, szemforgatókat nem fogunk tűrni magunk között. Akit rajtakapunk, felmasírozik a faliújságra... Az ilyen elvi döntéseket nem lehet elszabotálni... Itt majmok módjára ugrálunk egyik témáról a másikra, mi leszünk a nagy rögtönzők. Ezért is javaslom, hogy alakítsunk egy ateista bizottságot, ez állandó lesz, és csak az lesz a dolga, hogy ügyelje a lelki életünkkel kapcsolatos fejleményeket.

— Csatlakozom — helyesel Nyári is —, felületes munkát végzünk, semminek sem járunk a végére, elvtársak.

— Idő, idő, ötödik órája ülünk itt, és még csak a második pont közepén tartunk... Szavazásra bocsátom, ki támogatja javaslatomat, miszerint az isten megvitatását elha- lasszuk. Különben is eltérünk a tárgytól, az isten ürügyén nem bonyolódhatunk bele a szabad szerelem ügyébe.

Három ember kivételével mindenki felemeli a kezét.

— Programunk szerint — kapja fejét Jeromos a papírba —, következő napirendi pontunk: harc a burzsoá csökevények, főleg a kispolgárság ellen, valamint az ebből adódó feladatok és a vele kapcsolatos személyi vonatkozások.

Kivár, láthatóan bizonytalan, többször is végignéz a sorokon, s aztán folytatja csak:

— Elvtársak, vezetőségünk értékelte a múltkori beszélgetéseket, úgy érezzük, szépítés nélkül fel kell tárni a való helyzetet. Emberekről van szó, olyanokról, akik bizonytalanságot hoztak sorainkba eszmei szempontból. Konkrétan a kispolgárokra gondolok. Elvtársak, ebben az esetben fennáll az ideológiai fertőzés veszélye. Az isten létének vitatása mellett ez a másik nagy gondunk, ideológiailag nem tudjuk feszesre zárni sorainkat. Ezért terjesztem elétek az ügyet. Felolvasom:

a vezetőség Bedecs Gizellát, azért mert apja kulák és kizsákmányoló,

Gecsér Árpádot bizonyos éveinek tisztázatlansága miatt, a nevezett ugyanis eltitkolta, hogy amerikai hadifogoly volt,

Petray Lászlót kispolgári származása miatt, apja hivatalnok, aki eddig minden uralkodó osztályt kiszolgált,

Tucsai Gabriellát, mert kispolgári érzések hordozója, eltanácsoljuk az iskoláról...

Nehéz helyzetben vagyunk, elvtársak. Ébereknek kell lennünk, kivívott helyzetünket nem kockáztathatjuk, ideológiai gyanúba egyáltalán nem keveredhetünk. Belénk bizalmat helyeztek az elvtársak, nekünk ezt meg kell szolgálni... Sztálin elvtárs azon szavai, hogy hazánk, Csehszlovákia a rohambrigád szerepét tölti be, bennünket arra köteleznek, hogy a magyar fiatalok helytálljanak... Mi kivizsgáltuk a dolgokat, voltunk mind a négy ember születésének helyszínén, és az ott kapott válaszok igazolták gyanúnkat. Teljesen jót ott sem mondtak róluk ... Ezért döntöttünk így.

Nem hallani, hogy Jeromos mikor hagyja abba a beszédet, nem hallani azt sem, mikor ül le, a felsorolt nevek egy ideig a fejek fölött köröznek, aztán csak a fojtott