Irodalmi Szemle, 1984

1984/2 - Dobos László: Sodrásban VI. (regényrészlet)

Leó pápa 1891-es enciklikájában, a „Rerum Novarom”-ban ilyen mondatok is vannak. „A magántulajdon összhangban van a társadalmi élettel, az isten és az ember alkotta törvényekkel.” Vehetünk példát a XX. század történelméből: XI. Pius pápa 1929. feb­ruár tizenharmadikán úgy nyilatkozott Mussoliniről, hogy ezt a férfit a „gondviselés” küldte. A szetatya így gondolkodott az olasz fasizmus előretörésének esztendeiben, csak jól oda kell figyelni, elvtársak. XII. Pius pápa a Madridba bevonuló fasisztáknak ilyen mondatokat üzent: „Nagy örömmel írok nektek, Spanyolország legdrágább fiai...” És persze nem volt másként Szlovákiában sem: Tiso, a katolikus pap államelnök jelen­tette ki: ,,... a katolicizmusnak és a nácizmusnak sok közös vonása van, és kéz a kéz­ben együttműködnek, hogy megreformálják a világot.” Kész. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Sorolhatnám kivilágos kivirradtig. Elvtársak, a papok és az egyház nem­csak fohászkodás, hanem politika, könyörtelen ideológia, durva beavatkozás az ember belső életébe. És mondjuk meg, nem sokkal jobbak a protestánsok sem. Egykutya. Kezembe került egy püspöki kiadványuk a szabad szerelemről, ocsmányság, elvtársak. Gyalázat, amivel a kommunistákat vádolják, szabad szerelemmel, ha akarjátok, elol­vasom ... — Eltérünk a tárgytól — szól határozottan Jeromos —, ajánlom, halasszuk el az isten további vitatását. — Tiltakozom — mondja hevesen Hadházy —, ez diktatórikus, így nincs idő kifej­teni a marxizmus érveit, elvtársak. Plusz még ahhoz: nem ismertettünk veletek egy alapvető dolgot: a vezetőség ugyanis úgy határozott, hogy névsort készít a templomba járókról, szemforgatókat nem fogunk tűrni magunk között. Akit rajtakapunk, felmasí­rozik a faliújságra... Az ilyen elvi döntéseket nem lehet elszabotálni... Itt majmok módjára ugrálunk egyik témáról a másikra, mi leszünk a nagy rögtönzők. Ezért is javaslom, hogy alakítsunk egy ateista bizottságot, ez állandó lesz, és csak az lesz a dolga, hogy ügyelje a lelki életünkkel kapcsolatos fejleményeket. — Csatlakozom — helyesel Nyári is —, felületes munkát végzünk, semminek sem járunk a végére, elvtársak. — Idő, idő, ötödik órája ülünk itt, és még csak a második pont közepén tartunk... Szavazásra bocsátom, ki támogatja javaslatomat, miszerint az isten megvitatását elha- lasszuk. Különben is eltérünk a tárgytól, az isten ürügyén nem bonyolódhatunk bele a szabad szerelem ügyébe. Három ember kivételével mindenki felemeli a kezét. — Programunk szerint — kapja fejét Jeromos a papírba —, következő napirendi pontunk: harc a burzsoá csökevények, főleg a kispolgárság ellen, valamint az ebből adódó feladatok és a vele kapcsolatos személyi vonatkozások. Kivár, láthatóan bizonytalan, többször is végignéz a sorokon, s aztán folytatja csak: — Elvtársak, vezetőségünk értékelte a múltkori beszélgetéseket, úgy érezzük, szépítés nélkül fel kell tárni a való helyzetet. Emberekről van szó, olyanokról, akik bizonytalan­ságot hoztak sorainkba eszmei szempontból. Konkrétan a kispolgárokra gondolok. Elv­társak, ebben az esetben fennáll az ideológiai fertőzés veszélye. Az isten létének vita­tása mellett ez a másik nagy gondunk, ideológiailag nem tudjuk feszesre zárni sorain­kat. Ezért terjesztem elétek az ügyet. Felolvasom: a vezetőség Bedecs Gizellát, azért mert apja kulák és kizsákmányoló, Gecsér Árpádot bizonyos éveinek tisztázatlansága miatt, a nevezett ugyanis eltitkolta, hogy amerikai hadifogoly volt, Petray Lászlót kispolgári származása miatt, apja hivatalnok, aki eddig minden ural­kodó osztályt kiszolgált, Tucsai Gabriellát, mert kispolgári érzések hordozója, eltanácsoljuk az iskoláról... Nehéz helyzetben vagyunk, elvtársak. Ébereknek kell lennünk, kivívott helyzetünket nem kockáztathatjuk, ideológiai gyanúba egyáltalán nem keveredhetünk. Belénk bizal­mat helyeztek az elvtársak, nekünk ezt meg kell szolgálni... Sztálin elvtárs azon szavai, hogy hazánk, Csehszlovákia a rohambrigád szerepét tölti be, bennünket arra köteleznek, hogy a magyar fiatalok helytálljanak... Mi kivizsgáltuk a dolgokat, vol­tunk mind a négy ember születésének helyszínén, és az ott kapott válaszok igazolták gyanúnkat. Teljesen jót ott sem mondtak róluk ... Ezért döntöttünk így. Nem hallani, hogy Jeromos mikor hagyja abba a beszédet, nem hallani azt sem, mikor ül le, a felsorolt nevek egy ideig a fejek fölött köröznek, aztán csak a fojtott

Next

/
Thumbnails
Contents