Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: Műveltség, minőség, tekintély

t>oralján élő fiataloknak, a kassai kisszinpadi mozgalom céljairól a pillanatnyilag új erőt gyűjtő Szép Szó, az amatőrmozgalmunk élvonalába került Pinceszínpad, vagy az ipariskola támogatásával működő X Irodalmi Színpad tagjainak kell elsősorban dönteniük. Persze, nagy vonalakban én is sorolhatnám: kinek mi lehet, vagy mi lehetne a feladata, ám épp arról van szó, hogy ne körvonalakban, hanem megvalósítható konkrétumokban fogalmazzunk. Egyvalami azonban okvetlenül fontos! A különböző elképzelések és tervek meghatározása előtt minden esetben fel kell eleveníteni magunkban mind a CSKP, mind az SZLKP legutóbbi kongresszusainak dokumentumait, valamint a CSEMADOK XIII. országos közgyűlésének határozatait. Csupán ezeknek a politikai és társadalmi célkitűzéseknek a szem előtt tartásával, na meg elért eredményeink reális értékelésével határozhatjuk meg a jövő teendőit. Szövetségünk központi bizottsága tisztésgviselőinek és szakelőadóinak, illetve a 12 járási és a két városi bizottság dolgozóinak elsődleges kötelességét pedig abban látom, jómagamat is beleértve, hogy megteremtsük a folyamatos, eredményes munka feltételeit. Mielőbb meg Tsell például találnunk a módját annak, hogy javuljon a kölcsönösség, rugalmasabbá váljék az együttműködés a CSEMADOK járási bizottságai és az illetékes járási nemzeti bizottságok, illetve a Nemzeti Frontba tömörülő tömegszervezetek járási szervei között. A nemzetiségi kultúrák fejlesztését és a nemzeti kulturális szövetségek tevékenységének távlati koncepcióját meghatározó, illetve a szlovákiai amatőr művészeti mozgalom fejlesztését szorgalmazó együttműködési tervezetet a CSKP XV. s XVI. kongresszusának dokumentumai, valamint a párt központi bizottságának kulturális kérdésekkel foglalkozó plénumülései határozatainak lebontásával az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma dolgozta ki és hagyta jóvá. Ezek az irányelvek egyértelműen kimondják, hogy az államigazgatási és társadalmi szervek mind járási, mind helyi szinten kötele:ek irányítani, értékelni, gyakorlati támogatásukkal elősegíteni a CSEMADOK tevékenységét. Szükségünk van a biztatással, anyagi segítséggel elegy kölcsönösségre, hiszen mindenfajia elzárkózás, elszigeteltség sorvadást eredményez. Munkánk csupán akkor lehet eredményes, ha azt a többi tömegszervezettel és intézménnyel közösen végezzük; ha a közös munka lényege a kulturális tevékenység egybehangolása, a rendelkezésre álló anyagi eszközök ésszerű felhasználása és a nemzetiségi sajátosságok feltárása — a közös ügy érdekében.

— Beszélgetésünk során eddig csak érintőlegesen említettük, hogy mit kell tennie a CSEMADOK-nak a saját háza táján, vagyis melyek a szervezeti élet belső javítását sürgető teendők?

— Az tűnik a legidőszerűbb feladatnak, hogy a szövetség irányításának valamennyi lépcsőjén rugalmasabban oldjuk meg a menet közben adódó problémákat. Szükséges hát, hogy közvetlenebb legyen a kapcsolat a központi bizottság titkársága és a járási bizottságok, illetve a helyi szervezetek között. A legelső lépés ennek érdekében, hogy ne úgy vessük föl a kérdést: mikor és ki közelítsen kihez, hanem hogy „fent” és „lent” egyformán tudatosítsuk a mainál jobb partnerkapcsolatok kialakításának fontosságát. Ehhez fűződőén a tagtoborzás a legtöbb figyelmet érdemlő kérdés, elvégre egy olyan szervezet, amelyik nem törődik a jövőjével, a saját holnapját teszi kérdésessé. Bármiféle kertelés nélkül kijelenthetem, hogy elsősorban szövetségünk hivatásos dolgozóinak és aktivistáinak rátermettségén múlik, vajon meg tudják-e találni mind az idősebbekhez, mind a fiatalabbakhoz vezető utat; tudnak-e az újonnan belépőknek konkrét munkát, érvényesülési lehetőséget biztosítani?! Bizony, még Érsekújvárott, a helyi szervezet és a járási bizottság elnökeként megtanultam, hogy rábeszélni valakit a belépési nyilatkozat kitöltésére sokkal egyszerűbb dolog, mint aktívan bekapcsolni az illetőt a szövetség sokrétű közművelődési tevékenységének akármelyik formájába. Az ötletességnek, a találékonyságnak, a jó szervezőkészségnek ebben a tekintetben is pótolhatatlan szerepe van.

— Egyesek szerint, a CSEMADOK tagságának korösszetételét tekintve, sürgető gondként jelentkezik az elöregedés ...

— A gyakorlat bizony jó párszor rácáfol a látszatra! Tagságunk 59 százaléka ugyanis 16 és 45 év közötti korhatárba tartozik, de jelenleg is szép számmal lépnek szövetségünkbe fiatalok. Az elöregedés veszélye inkább csak a fővárosra jellemző, ahol a tagság 25 százaléka nyugdíjas, valamint a Kassa-vidéki járásra, ahonnan az ifjúság az utóbbi években nagy számban költözött be a kerületszékhelyre. Kassán ellenben,